Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Harmadik lesz - állok fel -, de örüljön, ez is szép eredmény, s lehet még első is, nagyon tehetséges. Talajon egyébként ezüstérmes lesz. Elpirul, megköszöni, kimegy. Ötven év körüli, magas férfi érkezik, szürke zakóban, világos nadrágban. Leül. Mire kíváncsi? Szeretném tudni, sikerrel jár-e a tervem? Maga álruhában van - vigyorgok -, különben rendőrtiszt, s szeretné tudni, hogy elkapja-e a drogdílert, akit hónapok óta üldöz, de mindig kisiklik. Igen, beszéljünk egyenesen, ne cifrázzuk, ez érdekel. Jövő hétfőn menjen a Frauenkirche elé, írja fel: május másodika, hétfő, fél tizenegy. Noteszt vesz elő, feljegyzi. Felismeri? Már akkor is, ha álruhába öltözik vagy álszakállt visel. A templomban lesz, megvárja, amíg kijön, bilincselheti is meg, és viheti be a kapitányságra. Utána egy csoporttal mehetnek a lakására lefoglalni a heroin- és kokainkészletet. A bizonyítékot! Ennek alapján végre átadhatja az ügyet az ügyészségnek. Köszönöm uram, már az amazonok nyomozásait is nagyra értékeltük, kár, hogy kiszálltak, de ön most sokat segített. Meghajol, kezet rázunk és elmegy. Hány óra? - kérdem a belépő Natasát. Fél kilenc, besötétedett. Még vannak? Őket már elküldtem, pénteken fognak jönni. Délelőtt ezerötszáz márkát kerestél, délután pedig 3800-at. Rámenős vagy - néz rám ámultán, nem is gondoltam volna. Ne tegyelek most itt magamévá, közben nézném a fekete falat? Jó, csukja be az ajtót, de akkor az asztalhoz támasztasz, hogy én is nézhessem. Gyere - ölelem át -, menjünk hátra a barlangfürdőbe, izzadok, mint egy ló. Kilépünk. Zita a folyosón áll, cigarettázik. Végeztetek? Igen. Nem jössz hátra, bele akarunk halni a forró vizbe. Még van egy vendégem, végzek, s ott majd találkozunk. Odaérünk a kis medence partjára, levetkőzünk, nincs nálunk törülköző. Addig maradunk, amíg megszáradunk. Vagy elkérjük Zitától a törülközőt. Behúzom a vízbe, az ölembe ültetem, csókolni kezdem a nyakát. Jön Zita, levetkőzik, beül mellénk, hunyorog. Fáj a kezem, nem masszíroznád meg? Natasa masszírozni kezdi a kezét. Felállunk. Itt a törülközőm, én megtörülközöm a köpenyemmel - suttogja Zita. Kimegyünk. Kiderül, hogy aki utoljára mehetett el, egyszerűen eloltotta a villanyt, azt hitte nincsen hátul senki. Igyunk valamit - nézek rájuk. Hol? A pincebárban - nevet Natasa -, mégis hova mennénk? Hány óra? Tíz. Nem vagytok éhesek? Nem - mondja Natasa -, most innánk, kiszáradtunk dél óta. Belépünk, unicumot töltök, és a kezükbe adok egy-egy sört. Mohón iszunk. Jön Kriszti, Nauszika, János, Anka, Attila, Rodi, Szerjózsa, Borisz, Alina, Masenyka és Zsül. Haladtatok? Készen van az átjáró is, nemsokára összedobunk egy változatot, és megnézhetitek, de holnap reggel megyünk Regensburgba, angyalnézőbe. És te? 15
