Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában

Tudom, csak ki akartam fejteni, még az elején, hogy én nem hiszek a jósoknak, a jövőt nem láthatja senki.

Akkor miért jött ide?

Mert érdekel azért, hogy mit mond.

Maga titkos író, vigyorgok, novellát szeretne írni egy jósirodáról, de azt tanácsolom, mondjon le róla, semmi tehetsége nincs az íráshoz, kártyázzon tovább ugyanazzal a módszerrel, mint eddig.

Ezt nem értem, vörösödik el.

Maga téglákkal gyakorol.

Miért tenném? - szakít gorombán félbe.

Hogy érzékenyebbé tegye ujjbegyeit, majd megjelöl két-három lapot, és bravúrosan keveri a paklit, s általában nyer, mert pénzben huszonegyezik. Ebből él!

Honnan tudja? - bámul rám megrökönyödve.

Ez most nem fontos, jós vagyok, és az tanácsolom, hogy kártyázzon nyugodtan tovább, de cserélje azért, saját, jól felfogott érdekében, gyakrabban a paklikat! Már a múltkor szinte leleplezték, bármikor kifoghat egy magához hasonló trükkmestert. Most pedig tűnjön el, nem szeretem az akadékoskodó hamiskártyásokat, akik nem hisznek a jóslatokban.

Elvörösödik, és kihátrál.

Jön egy húsz év körüli lány, rövid hajú lány, félig átlátszó, világoskék ruhában, átdereng ágyéka háromszöge, és kíváncsi mellbimbói szinte kiszúrják a selymet, a fehérneműt láthatólag nem részesíti előnyben. Elvesz-e feleségül a fiúm? - kérdezi átmenet nélkül -, Jürgen, akivel most járok? Rám néz, hunyorog, rövidlátó lehet, de hiú, és mellőzi a szemüveget.

Nem fogja - legyintek -, mondjon le róla, de hamarosan, és ez egy jó hír, férjhez megy egy idősebb üzletemberhez. Fűvel-fával csalja, de szül neki vagy alkalmi szeretőinek - lehet, éppen Jürgennek, akivel hetente kétszer-háromszor találkozik, házassága idején is -, ez a lényeget tekintve mindegy is, két kislányt és két kisfiút, de ne féljen, alakja tökéletes marad, s gyönyörű mellei sem fognak lógni, noha szoptatni fogja gyerekeit. Sok boldogságot kívánok!

Köszönöm, uram, sokat tanultam.

Rá is fér magára.

Sérteget?

Ugyan miért is tenném? Rá akarom bírni, hogy gondolkozzon, gondolja már végre végig lehetőségeit. Minderre, amit elmondottam, már maga is rádöbbenhetett volna.

Kirohan.

Kövér, hetven év körüli, kopaszodó férfiú jelenik meg, orrán hatalmas bibircsók. Leül, skótkockás zsebkendőjével törülgeti verítékező arcát.

Maga lóversenyekre jár, nagy tétekben fogad, nyert már eleget, van pénze. Azt akarja tudni, hogy nyerni fog-e a ló, amelyre fogadni akar?

Igen, ez érdekelne - sóhajt a férfiú.

De én se tudom eldönteni, hogy Caesar vagy Lesbia lesz-e a befutó. Ha tudnám, legelőször én tenném rá a nyertesre a pénzem, nem gondolja? Akkor nem jósolnék, hanem lóversenyeznék én is! De megjósolni a lóversenyeredményeket nem lehet, legalábbis most, teljes bizonyossággal nem árulhatom el magának, hogy melyik ló nyer.

13