Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Nem fognak, ne áltassa magát, ez a férfi tengerész, sejti, ez mit jelent, ezzel mindent elmondtam, maga egy futó kaland volt az életében, lehet, már el is felejtette. Adtam neki fényképet, fehéredik el. Azt még, lehet, elő is veszi, nézegeti magát a kajütben, és amikor megkívánja... Elhallgatok. Milyen képet adott? Pucéran fekszem egy szófán, ingerlő pozícióban. Lehet, hogy nézegeti magát, az is lehet, megkívánja, de ez nem azt jelenti, hogy vissza is fog térni. A nő feláll. Nem jósol semmi vigasztalót - néz rám kacéran. Nézze, kisasszony... Maud, szólítson Maudnak. Nem akarom áltatni magát, Maud kisasszony, de sejti, a helyzet reménytelen. A nő feláll, ráér most? Attól függ, mire. Ne tettesse magát, ül fel az asztalra, felcsúszik a szoknya bronzbarna combján. Itt, most nem lehetne? Nem, én itt most dolgozom, ez jósiroda, nem kupleráj. Hol kell fizetni? - ugrik le és fújtat, mint egy vadmacska. Kinn, a titkárnőmnél. Kivágtázik, izzadtságszaggal vegyes parfümillat marad utána. Dühösen ment el - jön be Natasa de fizetett. Mennyit? Háromszáz márkát, ennyi a tarifa, ha nincsenek bonyolultabb ügyek. Hát ez nem volt túl bonyolult, Hamburgban lófrált, leszólította egy tengerész, felvitte egy garniszállóba, utána lementek inni. Fognak-e még találkozni, érdeklődött. Nem fognak, mondtam. A férfi elnézett maga mellett, ő maga sem tudta, mit akar, kihajózott, jelenleg az Indiai-óceánon hajózik, ne áltassa magát, soha nem fognak találkozni. Ezért volt olyan dühös? Nem. Azért mert visszautasítottam, amikor felkínálkozott, ez itt jósiroda, nevettem, nem bordélyház. Natasa kimegy. Küldöm a következőt. Öregember jön be, liheg, verítékezik, leül. Érdekel, visszajön-e a fiam. Ránézek, látom, az öreg nem akarja ráíratni a házát, nem akarja megtenni örökösének. Két éve ment el, valahol Hollandiában dolgozik, az ingatlanpiacon. Azt szerette volna, ha maga ráíratja a vagyonát, kellett volna indulótőke. Igen - bámul rám döbbenten -, honnan tudja? Nézze, itt én kérdezek. Igen, nem írattam rá, még várok, gondoltam. Hamarosan visszatér, döntenie kell, ráhagyja-e a vagyonát vagy nem. Képtelen vagyok dönteni, néz rám kétségbeesetten. Én nem dönthetek maga helyett. Jövő héten találkoznak, addig döntse el, bizonyos feltételekkel ráírathatja a vagyonát. Milyen feltételekkel? Tudja azt maga nagyon jól. Megteszi örökösének vagy nem? Tudja, hogy mit akar magától? 7
