Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Balázs József: Kakas; Szeder és gomba; Varjú, gőzfürdőben; Handli; Éppen olyan; Dinnyeérés; Rózsák; Bagolyszelídítő; Paradicsom; Vízimalom; Baleset; Hűség; A jó bicikli

— Elmondanám a megboldogult foglalkozását. A legidősebb magyar papírhulladék-begyűjtő volt. Ennek a foglalkozásnak megfelelő neve is volt annak idején, de most hirtelen nem jut eszembe, talán később... Szóval házról házra járt egy talicskával, és kiabált, így gyűjtötte a papírt. Mindenféle papírhoz értett. A legfinomabb kezű papírgyűjtő volt, tapintással megállapította, hogy hány grammos papírt adnak el hulladékként. Amint a megboldogult elmondotta, a finom, vékony papír a legjobb még hulladéknak is.

— Mit akar ezzel mondani? — vágott közbe a volt gabonafelvásárló.

Az ügyvéd tétova mozdulattal válaszolt.

— Semmit. Csak elhoztam Vendel úr hagyatékát, mert ügyfelem, aki rám bízta hagyatékának kezelését, a térre, pontosabban önökre hagyta, szóval kikötötte, hogy az első igazi tavaszi napon ezt hozzam ide és adjam át...

Az ügyvéd kezében levő műanyag szatyorban fekete kockák villantak meg. Lassan kivette a készletet. - Ha megengedik, megszámolom a bábukat - mondta hivatalosan az ügyvéd.

— De hisz' ez a Handli készlete! - így az asztalnál ülők.

— Úgy van - kapott a fejéhez az ügyvéd. Eszébe jutott bőbeszédű ügyfele, aki talicskával és kiabálva gyűjtötte a papírt, s akit - de hát erről többször beszélgettek - handlénak hívtak. „Kutya világ, handlés világ", mondotta sokat Vendel úr.

A kőasztalon pedig Handli kopott bábuit csatasorba állították, és új partit kezdtek.

Esti Hírlap, XVII. évfolyam, 1972. április 20. csütörtök

Éppen olyan

Hol van a B. utca? - kérdezi útitársam, aki nemrég szállt fel a vonatra.

Hol és melyik B. utca? - fordulok felé, mert éppen falvakat és tanyákat hagytunk magunk mögött.

Hol? Hát... Pesten. Már a fiatalasszonytól kérdeztem. Sajnos nem tudja, bár már régen eljött a falunkból.

A fiatalasszony, akivel együtt szállt fel, mellette ül. Maga elé néz, már-már válaszolna is, látszik rajta, hogy ő már unja a B. utcát.

Mondtam már, hogy még nem láttam, de tudom, hol van. Elkísérem oda. Ne izguljon.

Ekkor a fiatalasszony elmosolyodott, jelezte, hogy lezárult a B. utca „ügy".

Tudja, hogy van - fordult felém a kérdező -, idős ember vagyok, városon még alig jártam, s ha néhanapján írtam egy-egy levelet, a B. utcába címeztem...

Még mondani akart valamit, de én az ablakhoz mentem. Utánam jött. Közösen olvastuk az állomások nevét. Szakértelemmel beszélt a határban látottakról. Learatott búzatáblák, kukoricások, napraforgó- és cukorrépaföldek mellett húzott el a vonat.

Ilyen kukorica van nálunk is a dombháton.

42