Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Fekete Vince: Változó tengelymozgás; Bodega; Hazánk legszeretettebb fia (versek)

Villányi László

Mezítláb járjon

Lehetsz-e még otthon a szerelem idejében ?

A játékban volt szabad, a folyó melletti focipályán, amikor gólpasszt adott fiainak.

Addig örülj, míg katáng, hölgymái, varádics, boglárka, cickafark, seprence, fecskefű közé visz biciklid.

Úgy áll a magaslesen, akárha utolérhetné valaki vágya.

Ha lánnyal jöttél volna, bizonyosan leveti cipőjét, hogy mezítláb járjon a mohával benőtt ösvényen.

Ahogyan összegyűlik köldöködben a szösz.

Két pulóvert vásárol. Hagyományosan kéket, s egy karmazsint, amilyen még sosem volt. Álmában megváltozott élete.

Felé mutatott

júliusban őt jelezte a kék és zöld szitakötő, a jégmadár, a kerti geze, a barna kánya, a reggeliző fecske röpte.

Még a kockás ing se merészelte elgondolni gyengéd kezedet, amint kigombolja, szélsebesen.

Milyen hangnak engedelmeskedett, hogy kettőnknek dedikálta könyvét, hiszen évtizedeknek kellett eltelnie, mire most egymáshoz tartozunk.

Ebben az időtájban vagyunk otthon, itt egymásba botlunk úton-útfélen.

Már nem a vágyakozás, vágya fordítja ki pulóveremet.

Reggeli fényben nézi kedvenc festményemet, mint én annyiszor, s látom, mindig is felé mutatott a zöld háromszög.

Nem hiába köszönt rád februárban a hósármány, életedben először, mire eljött az ősz, utolért az élet.