Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Ittzés Mihály: A bázeli bázis (Bartók Béla és két svájci hívének levelezése Bónis Ferenc közreadásában)

a zongoraművész című könyvében (Nagy magyar előadóművészek V. Budapest: Zeneműkiadó, 1968). Teljes, ám szükségszerűen nagyvonalú áttekintést ad Werner Fuchs Bartók Béla Svájcban címmel 1975-ben magyarul is megjelent munkája (a német eredeti mindössze két évvel korábban látott napvilágot). Bónis Ferenc térben és időben kevesebbe ad betekintést a levelezések közreadásával, ott viszont- amennyire a fennmaradt és hozzáférhető dokumentumok lehetővé tették - teljességet kínál. Az egyik kötetben a magyar mester és egy ambiciózus fiatal zenekaralapító karmester, Paul Sacher alapjában véve szakmai, némely esetben üzletinek mondható levelezése kapott helyet. A másikban a zeneszerző levelezőpartnere- Bónis Ferenc jellemzése szerint - „egy sokoldalúan művelt zeneértő asszony", Annie Müller-Widmann, aki „lelkes támogatója az új művészetnek".

Bartók érett alkotói korszakának 1935-1940 közötti éveit, remekművek születésének idejét fogja át a két fontos, párhuzamosan kibontakozó levélváltás. Nem újdonságok a jelen kötetekben bemutatott Bartók-levelek a szakirodalomban. Egészükben vagy részleteikben már különböző kiadványokban - ha nem is hiánytalanul - megjelentek e levelek, s egyesek jelentőségét jelzi, hogy újra meg újra idézendő hivatkozási pontokra találtak bennük a szakemberek.

Annak nem látom nyomát, s tudtommal a Bartók életművével foglalkozó kutatók sem figyeltek fel arra, hogy a zeneszerző viszonylag gyakori svájci tartózkodásai, a természeti környezet, vagy valamilyen ottani esemény közvetlenül inspirálta volna bármely művét. Más vonatkozásokról, részben a zeneszerzői mesterséggel kapcsolatos, mondhatni technikai szempontokról olvashatunk, részben pedig egészen mély, egzisztenciális és világméretű tartalmi indíttatást sejthetünk meg Bartók leveleiből a „svájci" művek háttereként.

A szűkebben szakmai tárgyúnak tekinthető kötet jelent meg korábban: Bartók Béla - Paul Sacher levelezése / Briefwechsel 1936-1940. Közreadja és fordította / Herausgegeben von Bónis Ferenc (Balassi Kiadó, Budapest 2013). Az Előszóban, a kötet Függelékében közölt visszaemlékezésekben és természetesen a levelekben írottakból kibontakozik előttünk egy életpálya fontos szakasza, a svájci Paul Sacheré: egy húszévesen kamarazenekart alapító ambiciózus muzsikus fiatalember hogyan válik zenetörténeti jelentőségű személyiséggé azáltal, hogy a kortárs zene, új művek szolgálatába állítja hivatásosokból és amatőrökből álló együttesét. Paul Sacher (1906-1999) a huszadik századi zene számos mesterének művét mutatta be világpremierként vagy helyi bemutatóként: Stravinsky, Milhaud, Martinű, Hindemith. A svájci származású francia Honegger különösen közel állt hozzá, s többek között leismertebb művét, a Jeanne d'Arc a máglyánt is Sacher mutatta be. Természetesen svájci alkotók műveit is, akik közül a legismertebb Frank Martin. A Magyarországon nem ismert, de a maguk korában hazájuk határain túl is elismert komponista kortársai, például Willy Burkhard és Conrad Beck alkotásait. Az utóbbi a bázeli rádió zenei vezetője volt, s ebben a pozíciójában kapcsolatba került Bartókkal is. Sacher vezényelte - éppen Bartók tanácsát némi késéssel megfogadva- Kodály Psalmus Hungaricusának első bázeli előadását is.

Számunkra - talán megbocsátható elfogultság - elsősorban Bartók Béla levelei hordozzák a fontosabb mondanivalót. Paul Sacher információi hozzájárulnak egyes Bartók-művek keletkezéstörténetének megismeréséhez. Emlékezéseiben,

126