Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről
A kép azonban nemcsak időbeli sorrendje és Izsó-feje, hanem ikonográfiája miatt is érdekes. Ez az egyetlen olyan fotó, ahol Arany nem költői vagy hivatali identitásában jelenik meg (mint a Barabás-képeken vagy az 1865-ös és 1867-es felvételeken), hanem jellegzetesen családapai, családfői beállításban szerepel. Erre utal az ülés módja, ahogyan féloldalt, családja, felesége felé fordul, ahogyan maga faragta cseresznyebotját fogja, ahogyan kalapját az akkori szokás szerint a térdére helyezte, de ezt mutatja kényelmes, köznapi öltözéke is. A család centrumának itt az anya van beállítva, ő az, aki előre néz, aki felé a férj és a fiú is fordul. Juliska a bal szélen már a családtól kissé elfelé, leendő férje felé fordul, de még az anya irányába hajlik. Amikor Horovitz Lipót innen festette meg Arany-képét, lényegében megcsonkította Arany alakját, akinek testtartásához, identitásához, ikonográfiájához ezen a fotón szorosan hozzátartozik a csoport többi tagja, külseje velük együtt értelmezhető. A következő felvétel Aranyról 1867-ben készült Schrecker Ignác műtermében. A vizitkártya-méretű kép (8,9><5,6 cm) a Magyar Tudományos Akadémia új épületének felavatására kiadott díszalbumokban kapott helyet. Készült egy kisebb, csoportokba összeállított, és egy nagyobb, önálló portrékból kialakított gyűjtemény.63 A fotón, melynek egyik példányával ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye rendelkezik,64 Arany zsinóros atillában látható, a kabát alól vékony sávban kilátszik a mellény és a fehér ing. Bajusza rövidebbre van nyírva, haja oldalválasztékos. A következő felvétel 1867-ből való, Simonyi Antal kecskeméti képíró és festő készítette,65 és Arany műveinek Ráth Mór-féle kiadása elé került ugyanebben az évben. Arca itt, mint Arany László írja, „fájdalmas, szenvedő".66 Öltözete ugyanaz, mint a Schrecker-féle albumban, haja is ugyanolyan módon van fésülve. A kép érdekessége, hogy bár műveinek összkiadása elé készült, az írói, költői identitásnak semmiféle attribútuma nem látható rajta: ugyanaz az arc, öltözék, egyszerű, félprofilú beállításban, mint korábbi, akadémiai fotóján. Lehetséges azonban, hogy éppen az ikonográfiái elemek hiánya beszédes rajta. Az 1860-as évek elején ugyanis, amikor a magyaros viselet általános és tüntető divattá vált, Arany visz- szariad tőle, s ugyanaz a „cinikus" hang szólal meg Tompához írott levelében, mint az 1850-es évek közepén: 63 Az első album 19 táblán ovális alakba rendezett képcsoportokat tartalmaz. A nagyobb album: A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes megnyitásának emlékéül, Pesten, 1865, Schrecker Ignácz Fényképészeti Műterméből, Nyomtatta Reiffenstein és Rösch műintézetében, Bécsben. 250 akadémikus portréját tartalmazta. Ld. még Szemere Miklós Arany Jánoshoz címzett leveleit: 1865. márc. 28., és április első felében = Arany János Összes Művei XVIII, Levelezés 4, Arany János levelezése (1862-1865), s. a. r. Új Imre Attila, Universitas Kiadó - MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2014 (a továbbiakban AJÖM XVIII), 579-584. és Új Imre Attila jegyzeteit, uo. 1034. 64 A fotó megtekinthető a következő oldalon: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=750743&pos=l 65 1821. június 3-án Kecskeméten született, 1841-ben a bécsi akadémia antik rajzosztályán tanult, utána három évet Velencében, Firenzében és Rómában töltött. Pesten a „fényirdáit" a Váczi utca 1. alatt, illetve saját házában, az Al-Dunasor 31. sz. alatt hirdette. = Sümegi György: A képíró Simonyi Antal, A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 27(1989), 43-60. 66 Arany 1888, 531. 17
