Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről
Ezt a gyanút erősíti, hogy Arany Szász Károlynak címzett, 1855. július 1-jei levelében az áll, nem sokkal korábban („pünkösdkor") Pesten járt, mert, mint írja, a Hölgyfutár szerkesztője nem hagyott neki nyugtot az album ügyében: „Berecztől nem maradhattam, meg kellett tennem." Ott látta Szász Károly igen rossz fotóját, s abban bízott, hogy „ Barabás okosabb fogott lenni, mint az a fotográf mesterség''.12 Úgy tűnik a levélből, hogy Arany Barabásnál is járt ekkor, de nem tudjuk, hogy ült-e neki. Barabás mindenesetre frissen láthatta Aranyt. Ez a találkozás nem a Nagyszalonta által megrendelt festmény ügyében történt, mert az akörüli levelezést csak 1856 augusztusában kezdi meg Mezey Ferenc, Barabás pedig ugyanez év szeptemberében kéri Aranyt, hogy látogassa meg a festés ügyében.13 Arany László sem úgy tudja, hogy Barabás szabadon dolgozott volna: „Bajuszán kívül körszakála is van, oly módon borotválva, mint Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Csengery, stb. azon időben viselték."14 A szakáll és a feltűnően bozontos bajusz mellé Arany a képen kabátot visel, nyakkendő nélkül, kihajtott fehér puhagallérral. A kihajtott gallér akkor nyer különös jelentőséget, ha tudjuk, hogy Petőfi hozta divatba, és az elnevezés is innen ered, ahogyan a magyar viselet történetét feldolgozó Nemes Mihály és Nagy Géza állítja: „A lehajtott ingallért, a negyvenes évek ezen divatját, a hogy Kossuth Lajost is ábrázolja Eybl 1841-iki kőrajza, különösen Petőfi tette híressé s róla aztán Petőfi-gallérnak nevezték el. "15 A ruha megválasztásának szándékosságára vall, hogy Arany „cinikusnak" nevezte öltözékét, ami egyszerre jelenthet távolságtartást, sőt lázadást, emlékezést Petőfire és egy nagyon határozott költői identitástudatot, ugyanakkor, a nagykőrösi tanári kart kivédendő, egyéni döntésnek, saját, privát magatartásnak nyilvánítva a döntést. A képet maga is találónak látta, és ennek alapján - bár látszólag tréfásan - analizálta saját arcát Szemere Miklósnak: „Képzeld a főt, mely Barabás után ismeretes, kóczos, szürke hajjal, sárga barna arczczal, tömpe (azért nem irom tompá-nak, mert Miska subsumálná) orral, kálmuk szemekkel, tömpe orral, semmit mondó fizimis/cával (ez is sértés a mi barátunknak) nyakkendő nélkül, cynikus öltözetben s előtted áll tisztelt barátod Ajrany]."16 A portréról Farkas Gyula úgy vélte, hogy jóval korábbi lehet, 1847-ből származhat, és az 1850-es évek közepén, Arany kötetének megjelenése idején Heckenast csupán csak acélba metszette. Ez a feltételezés több szempontból sem helyes. A Kisebb költemények előtt ugyanis nem ez a metszet áll, és Arany László is csaknem egyidejűnek tekinti ezt és a Kisebb költemények előtt álló képet.17 12 AJÖM XVI, 580. 13 AJÖM XVI, 738. és 757. 14 Arany 1888, 530. 15 A magyar viseletek története, Rajzolta és festette Nemes Mihály, szövegét írta Nagy Géza, Budapest, Franklin-Társulat, 1900, 202. 16 Szemere Miklósnak, Nagykőrös, 1855. aug. 7. AJÖM XVI, 601. 17 „Arany János legrégibb arcképének Barabás 1848-ból keltezett kőnyomatát tartják, amely a Hölgyfutár melléklete gyanánt jelent meg. Az itt látható képmást, amely sem Barabás jelzését nem viseli, sem évszámmal nincs ellátva, 1855-re (illetőleg Beöthy Irodalomtörténete 1856-ra) keltezik. Azonban szemmel látható, hogy 7
