Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről
Hász-Fehér Katalin „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli" - Az Arany-ábrázolások jelentéséről Arany Jánosról életében viszonylag sok portré készült, annak ellenére, hogy az ő kijelentései és a kortársak feljegyzései egyaránt arról tanúskodnak, mennyire nehezére esett modellt ülni. A képek későbbi használata ugyanakkor kevés tudatosságról és ismeretről tanúskodik mind a keletkezésükre, mind a hitelességükre vonatkozóan. Irodalomtörténeti szempontból értékes kiadványokban téves feliratú, olykor kétes hitelű képek láthatók,1 rosszul párosított arcképek kerülnek egymás mellé (például a fiatal Aranyhoz idősebb állapotot tükröző Arany Jánosné-fotó), vagy egymásra vetül egy-egy arckép és Arany irodalmi pályarajza, ahogyan azt alább, egy 1917-es retusált kép fogja példázni. Az Aranyról készült hiteles ábrázolások rövid és hiányos felsorolása először Arany László jegyzetei között olvasható az Arany János Hátrahagyott iratai és levelezése című, Ráth Mórnál 1888-ban meginduló sorozat első kötetében. Ezután - néhány részelemzéstől eltekintve - még két tanulmány foglalkozik bővebben a kérdéssel: Soltészné Szilárd Kató 1935-ben, Wagner István pedig 1967-ben tekintette át az Arany-képmásokat.2 Tanulmányaik mind a régebbi, mind az újabb adatok fényében kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak, azonban jelen írásunk keretében csupán az elsődleges (az Aranyról közvetlenül készült) arcképeket soroljuk fel röviden, hogy ezeknek fényében azután egyetlen montázs segítségével azt igazoljuk, az arcképeknek az illusztráción túl az egész pályát értelmező jelentőségük is lehet. 1 Pl. Arany János: Balladák / „Őszikék", szerk. Kerényi Ferenc, Ikon Kiadó, Budapest, 1993. A 9. oldalon lévő kép alatt ez áll: „Arany János 50 évesen, Simonyi Antal felvételén". A kép ezzel szemben Országh Antal 1863-as fotója alapján készült. A fotón az Arany család látható. Erről a fényképről azután Horovitz Lipót 1877-ben vagy 1887-ben (a dátum nem deríthető ki) leválasztotta Aranyt és festményt készített róla, majd a festményről különböző metszetek készültek. Ezek egyike került a Matúra Klasszikusok kiadásának 9. oldalára. 2 Arany János hátrahagyott versei, Arczképpel, Budapest, Ráth Mór, 1888 [Arany László bevezetőjével és jegyzeteivel, a kötet élén a botos-kalapos fotóval, a továbbiakban: Arany 1888]; Soltészné Szilárd Kató: Arany János a magyar képzőművészet tükrében, Budapesti Szemle, 1935, 236. k., 54-90. (a továbbiakban: Soltészné 1935); Wagner István: Százhúsz esztendő Arany-arca, Korunk 26(1967)/6, 788-795. (a továbbiakban: Wagner 1967). 4 Timiin!
