Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István költői testamentumának záradéka és poétikája irányváltásának részdokumentuma
ragad s ismerné Móriczot". Az össze nem illő társítást tartalmazó szakaszban Horatius az antikvitás helyett áll, amelyhez a Hét krajcár című Móricz-novella elidegenítve kerül be, s bár alkalmassá válik másvalaki(k) történetévé válni, az alapműveltséget jelentő antikvitás alulmarad vele szemben, azt mutatva, hogy az évszázadok költészetét ihlető Horatius poétikájának ismeretével nem megy semmire a költő hasonmása.16 Ez Yorick, Pehotnij, az őket megszólító én ízlését és azt is jelzi, hogy nem juthattak el az isteni nyelvbe. A kérdés, hogy „Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te", negatív választ sejtet, vigaszul a szerelmi beteljesülésre emlékeztetve, s bár a „fogad be Panthe-" tiszta rímet alkot a „Sztyepan te" megszólítással, a „Pantheon" szó kettétörése az alkotói kudarcra, Pehotnij Pantheonba való törekvésének sikertelenségére utal, akárcsak az utolsó szakasz, amelyben egybekapcsolódik Yorick, Pehotnij és az első szakaszban őket búcsúztató lírikus hangja: „Búcsúzom tőletek barátaim ti / Kik elfecsegve minden titkomat / Csak egyet nem mondhattatok ki i A legnagyobbat a Titoktalant." A kimondás nem sikerült Yoricknak sem, Pehotnijnak sem. A „Titoktalan" kimondásának elmaradása alkotói kudarc, a kimondás ténye és mikéntje titok minden szerepjátékos, a búcsúzó alteregók, valamint az őket búcsúztató és velük búcsúzó szerepjátékos számára.17 Baka István költészetében nemcsak azért marad titok a „Titoktalan", mert a nyelv természetétől idegen titok bástyaként magasodik a nyelv előtt, hanem azért is, mert a nyelvben létrejövő alteregó és az alteregót kimondó is titok önmaga számára. Nyelvléte teszi lehetetlenné az önmagához és a világ(ok)hoz, teremtő és teremtett, az alteregó és az alteregót kimondó egymáshoz való hozzáférését. Nincs ugyanis semmi nyelv előtti a szerepekben, hiszen nyelvlétük eleve kizárja a (nyelv)lét titkának a megértését. A „Titoktalan" feltárása a titok feloldása révén lenne lehetséges, de a nyelv a kimondás révén megszünteti a titok létmódját, tehát a „Titoktalan"-t is, és így a teljességgel való egyesülés, az isteni nyelvbe való eljutás esélye kétséges vagy lehetetlen. Az utolsó szakasz egyben annak az alkotói magatartásnak a kudarcként való értékelése, amely a versben a fájdalmat beszéddel leplezte, vagyis ami „a többszörösen körülírt Titoktalan, feltehetőleg azt rejti az egész vers szemérmes dikciója is. így válik (...) a Búcsú barátaimtól az alkotói kudarc cáfolatává. "18 A befejezés annak elismerése, hogy a versbeszéd a hagyomány emlékezete, a csendet magában hordozó mondás természete révén sejti az isteni meglétét, amelyhez a hozzáférés lehetetlen, csak a róla való közelítő beszéd lehetséges. Ezért van folytatása Baka poétikájának, amelyben a nyelv uralhatósága iránti kétely nem jelent olyan (nyelv) válságot, amely az értékkeresésről való lemondással járna, hisz ugyanis a lét értelmének legalább töredékekben, szerepváltozatokban való felmutathatóságában. Új poétikai terrénumok felé (Új versek) Miután a kései számvető-létösszegező ciklusok maszköltésében, alteregóinak szólamában (Háry János búcsúpohara, Vadszőlő, Gecsemáné, Tél Alsósztregován, Yorick visszatér, Philoktétész) végérvényessé válik a felismerés, hogy a költői szó az istenivel való egyesülés, a megváltást jelentő isteni szóra lelés vágyának csak a kimondására, de nem annak 16 Vö. Fried István: Baka István „benső világtere", 120. 17 A titokról 1. Derrida, Jacques: Szenvedések, 36-37. 18 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 194. 85
