Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Markó Béla: Palimpszeszt (A szerepjátszás ars poeticája Szilágyi Domokosnál)

és talán Babits Mihályra is utal: „Nem játék a világ! Látni, teremteni kell" (Május huszonhárom Rákospalotán), hogy aztán ismét Petőfi Sándorra gondoljunk, aki szemére hányta Európának a csendet. „Európa látta. / És fejet hajtott. / És aztán mást nem is tett: / lehajtotta fejét" / - a Szilágyi Domokos-i nyelvjáték egyik legszebb példája, ahogy a „fejet hajtott" és „lehajtotta fejét" jelentésbeli különbségét kiaknázza. Mint ahogy a tipografizálás is jelentéssel bír, a vágtató kezdősorból (a mottóban) egy lassú, széthullt, írásjelek nélküli betűsor lesz a befejezésben: „vidulj gyászos elme megújul a vilá g". Nem szándékszom a prózai szövegekkel is megtűzdelt montázst most részletesen elemezni, a veszendőbe ment remény verse ez mindenképpen.

Szilágyi Domokos egész költészete, ismétlem, referenciák bonyolult rendszere. Legfőbb tanulsága talán az, hogy nem tabula rasa a nyelv, már mindent elmondtak mások a szótár szavaival, jót is, rosszat is, az is palimpszeszt, ahogyan írunk, és az is, ahogyan élünk, de a halálunk talán még a miénk lehet, egyetlen és megismételhetetlen.

63