Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Szabó Gábor: Bevezetés egy családregénybe: identitás alkotása (Nádas Péter: Világló részletek)
valamiféle siker koronázza. Azok a refrénszerűen vissza-visszatérő, a szöveg belső tagolásának egyik hangsúlyos részét képező állandósult fordulatok, mint a „másfél évtizednek kellett eltelnie, míg egy világos pillanatomban megértettem..." (VR/1. 197.), vagy „Legalább két évtizeden át nem tudatosodott bennem..." (VR/I. 216.), netán „még legalább két évtized tapasztalatára volt szükségem, hogy valamennyire megértsem..." (VR/I. 356.) ugyanis azt sejtetik, hogy a jelenben e tudás immár az elbeszélő birtokában van, s így a visszatekintőlegesség biztonságával képes rögzíteni az odavezető út stációit.2 A Világló részletek a lét megértését vagy félreértését gyakran nyelvi érzékelésként azonosítja, amit például édesanyja emlőrákja kapcsán az emlő és a tömlő szavak hasonló hangzásán nyugvó összekapcsolásával jellemez az elbeszélő: „Emlő. Tömlő. Ettől a két szótól még sokáig, nagyon sokáig elfogott a rettegés. Anyámnak sem mellrákja, hanem emlőrákja volt. Tömlőrákja. Ami tartósította az animális jelenségek által kiváltott infantilis rettegést. Néha veszélyesen csúszik össze a nyelvértelmezés és a létértelmezés." (?) - Hiányzó hiv. Ez a példa a memoárban rögzített számos hasonló nyelvi konfliktus csupán egyetlen apróbb leírása. Hiszen az elbeszélő már egészen kisgyerekként szavak, fogalmak ilyesféle nemértésével bajlódott, főleg az összetett szavak ellentmondásos összekapcsolása, önálló jelentéshorizontba történő egyesítése okozott számára gondot: „Tulajdonképpen a mai napig kemény küzdelmet folytatok olyan szavak megértéséért, amelyeket mások gondtalanul használnak." (VR/IÍ. 144.) Innen nézvést természetesnek mondható, hogy a szavak jelentésrögzítésének, fogalmi, racionális értelmezésének, a nyelv valóságba történő visszavezetésének problémája tulajdonképp a memoár egészét meghatározó létértelmezési kérdésként jelentkezik. Sőt, részint lázadásként is, hiszen a nyelvi struktúrák félremagyarázásának, elcsúszásának, kimozdításának gyakorlatában a bennük hordozott ideológiákkal szembeni kétely is megjelenik: „a szavak újraértelmezésével a saját historikusán preformált tudásomnak álltam ellent" (VR/I. 191.). A fogalmi rögzítés helyett - amint az iménti példa is mutatta - a szavak hangalaki, képi vagy érzelmi asszociációkon nyugvó megértési kísérlete egy olyan nyelvi, hermeneutikai probléma alanyává teszi az elbeszélőt, amely kizárja őt a fogalmi úton problémamentesen hozzáférhető valóságból: a nyelvi idegenség a világban való otthontalansággá alakul. Csak két jellemző példa erre a számtalan hasonló közül. A gyermek elbeszélő számára pl. a „kitartott nő" fogalma egy a gangról a mélység fölé kitartott nő ijesztő képében vizualizálódik és értelmeződik (ami alkalmat nyújt az elbeszélőnek, hogy saját, hasonló gyermekkori élményét elevenítse fel e fogalommal kapcsolatban, mikor tudniillik vele tette ezt egy idegbeteg cseléd), a „cionizmus" értelmét pedig a ciánnal való kapcsolatban véli érzékelni (ami kapcsán a dédapa öccse és a cionisták ősatyja, Herzl Tivadar közt lezajlott beszélgetés elevenítődik meg). Ezekből a példákból az is kitűnik, hogy a képi vagy hangulati képzettársítások nyomán keletkező gondolatfolyam egyúttal a memoár emlékezésszerkezetét is intenzíven befolyásolja. A különböző terek és idők, távoli események, személyek, eltérő kulturális és társadalmi tömbök leírásai, elemzései, az egymáshoz kapcsolódó emléknyomok foltjai gyakran az efféle érzéki asszociációkból párolognak elő, a képi vagy a hangalaki logika, s nem az időrend okozatiságának utasításait követve. A Világló részletek által konstruált emlékezetfolyam szembetűnő sajátossága, hogy térszerű, e tekintetben az ars memorie 2 Ennek némiképp ellentmondani látszik a memoár címe, amely csak „részletek" világlásáról beszél, illetőleg az alcímben szereplő „emléklapok" szó, ami szintén a töredezettség, szaggatottság, az elbe- szélhetőség és a tudás folytonossághiányait jelzi. Innen nézvést a szövegben oly sokszor hangoztatott megértés talán a nemértés szörnyű megértésének drámájáról tudósíthat. 119
