Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írások (I. rész)
- Igazad van - mondta. - Meg aztán Jasna többet érdemel néhány szál virágnál. Ezek után Jasna már a mozik körül ődöngött, a Bokszoló pedig valamelyik közeli kocsmában meggylikőrt ivott és várakozott. Később már több lányra felügyelt, elhanyagolta az edzéseket, és sohasem került be az országos ökölvívóválogatottba. Amikor otthagytam a vasasokat, mert rájöttem, hogy a vadonatúj fogaskerekek és fémtengelyek nem olyan szépek, mint ahogyan valamikor elképzeltem, és hogy képtelen vagyok egy szál görbe dróttal akár a Titán- vagy a Tuto-féle lakatokat kinyitni, a Bokszolót kék ingben, égszínkék nadrágban és lila zakóban láttam üldögélni egy kocsmában, császárkörteli- kőrt ivott. Sok év múlva találkoztam vele egy nagyobb városban. Szenet lapátolt az utcáról a városháza pincéjébe.- Mi történt veled? - kérdeztem.- Sokfelé jártam - mondta. - Börtönben is.- A lányok miatt?- Nem. Túl sokat kínlódtam egy zárral. Elkaptak.- Ezentúl szenet fogsz lapátolni? - kérdeztem.- Megvan még az iránytűd? - kérdezett vissza.- Megvan. A könyvespolcomon tartom, és minden reggel megnézem, hogy merre van észak és dél.- Szükségem lenne egy jó iránytűre - mondta a Bokszoló.- Az enyém tulajdonképpen nem mutatja pontosan az égtájakat. Már régen félremozdult a mutatója.- Ezért nem mentél sohasem messzebbre?- Lehet, hogy ezért.- Hamarosan veszek magamnak egy rendes iránytűt - mondta a Bokszoló, és kotorta tovább a szenet a városháza pincéjébe. Sokáig néztem, és nem tudtam mit mondani neki. Sovány volt, és fekete volt a szénportól. Majdnem olyan sovány és olyan fekete volt, mint én régen egy nyáron, amikor hazajöttem egy önkéntes ifjúsági munkaakcióról, ahová valójában nem is önként mentem el. Előzőleg hosszasan a lelkemre beszéltek... De ez már megint egy másik történet. Naplórészlet könyveimről Ennek az írásnak, ha majd egyszer megjelenik nyomtatásban is, azt a címet fogom adni, hogy „Naplórészlet könyveimről". Nem valami hangzatos cím, nekem szoktak lenni ennél sokkal jobb ötleteim is, de most gyorsan kell nyilatkozni, és egyébként a későbbiekben lehet még apróbb változtatásokat eszközölni, megcsináltam én ezt korábban is irodalmi pályafutásom során. A megírt könyveimen is látszik. Nem szeretek a saját könyveimről beszélni, arról meg különösen nem, hogy milyen irányzathoz tartozom. Erről majd beszélnek a kritikusok, az irodalom- történészek, ha arra érdemesnek tartják a témát. Az eddig megírt és publikált műveimet leginkább realistának nevezték különféle megkülönböztető vagy 15
