Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)

Az iratoknak két érdekessége van. Az egyik a róla (1920. aug. 20-án) fölvett személyleírás. Ennek némely adata (születési hely és év) téves, de a leírás egészében jó, hozzávetőleges képet ad róla. Kiderül belőle, magyar állampolgár volt, három nyelvű (magyar, német, román), izraelita vallású, nőtlen, foglalkozása újságíró, tartalékos főhadnagy. Külsejét így írják le: termete „szikár", magassága 170 cm, beszédében „rendes", szeme „szürkés", „hiányos fogú", orra „pisze", füle „hegyes", „beretvált arcú", „jobb keze béna", haja és szemöldöke „barna", a bajuszt és szakállt firtató ponthoz pedig az van írva: „borotvált". Ruházata, korjellemző adat ez is, még „katonaruha". A másik érdekesség a jegyzőkönyvbe vett tanúvallomásokból kirajzolódó karakterisztika. Mózer Sándor százados, aki 1920. április 9-én tette meg ellene „vallomását", nem nevezhető elfogulatlan, tárgyilagos tanúnak, ő, a jelek szerint, mindenben Storfer protagonistája, sőt vádlója volt, de a legtöbb információval ő állott elő. A szituációt így írta le: „A kommün alatt [...] mint több tiszt a tábori posta ellenőrző osztályánál voltunk beosztva. Többek között Storfer Adolf ny. fhdgy (lak: VI. Szentkirályi utca 6. 1/14 alatt) szintén a beosztottak között volt. Storfer nemcsak, hogy a kommün elveket elfogadta és ezen elveket vallotta, hanem mintegy igyekezett tiszt társait is rábeszélni, hogy a kommün elveket fogadják el s minden eszközt felhasznált arra, hogy elveinek híveket toborozzon tiszt társai között." Mózer és Storfer között konfliktus is támadt. Mózer, állítólag, ahogy vallotta: „a hadsereg minden egyes vereségeit örömmel tárgyaltam és újságoltam ismerőseim körében", s erre Storfer, állítólag, megfenyegette: „László N. fhdggyal azt ízentette nekem, hogy ha a vörös hadsereg ellen ható lekicsinylő beszélgetéseimet tovább fogom folytatni, le fog tartoztattatni." Mózer, vallomásából jól kivehetően, az ellenforradalmi konjunktúrához igazodva, retrospektive „fényezte" magát, de szembenállásuk, sőt az „üzenet" ettől függetlenül igaz lehet. Storfer karakterisztikája szempontjából két dolog így is figyelemre méltó a vallomásból. (1) Azt, hogy Mózert csakugyan elvitette volna Storfer, még Mózer sem állítja. De (2) mindaz, amit még elmond, az a kurzista katonatiszt denunciáló perspektívájából fogalmazódik meg ellenlábasáról. Elbeszélését ugyanis mindjárt ezzel folytatta: „Storfer külömben is a 72-es posta hivatalnál levő tábori főpostán szolgálatot teljesítő tiszteknek volt a titkos politikai megbízottja. Ezt természetesen csak később és kerülő úton tudtam meg." Majd így folytatta: „Tudomásom van arról, hogy Storfer, mint újságíró is dolgozott (hogy melyik újságnál azt nem tudom) s több cikket írt a kommün mellett. - Mint újságíró több ízben is kapott szabadságot, részint, hogy dolgozhasson, részint pedig hogy az újságírói gyűléseken részt vehessen." Vallomása egy ponton nyílt inszinuációba, sőt följelentésbe ment át: „Tudomásom van arról, hogy Storfer a kommün bukása előtt pár héttel útlevelet kért Bécsbe, de nem kapott, mert újra arról értesültem, hogy ki akar menni Németországba. - Gyanúm az, hogy [...] el akar szökni innen, hogy az igazságszolgáltatás kezét elkerülhesse, avagy Németországban kommün ténykedéseit tovább folytathassa." Nem kétséges, ismeret, félismeret és rosszhiszemű föltevés itt már egybecsúszik, s a szöveg: följelentés. Mózer százados jegyzőkönyvezett szövege mindenesetre ezzel a mondattal zárul: „Kérem nevezett ellen a törvényes lépéseket megtenni." Ez világos beszéd. S az is ténynek tekinthető, Storfer csakugyan a „másik" oldalon állott. Mózer „vallomása" alapján az irat felzete Storfert joggal aposztrofálja „kommunista üzelmekkel vádolt egyén"-ként.

Weisz Pál Béla, akit Mózer javaslatára ezt követően, június 11-én hallgattak ki, egy ponton megerősítette a százados vallomását. Weisz ugyanis, aki a postahivatalban cenzor volt (civilben magánhivatalnok, rendfokozata szerint pedig „népf. őrm.") így vallott: „Egy ízben Mózer szds úr magatartása miatt Storfer azt a kijelentést tette: »hogy Mózer szds urat le fogja tartoztattatni és lecsukatja!« [...] Ebből [a] kijelentésből és magatartásából az a meggyőződésem, hogy Storfer Adolf kommunista érzelmű volt." Holecz Tibor postafelügyelő, szolgálaton kívüli százados, akit szintén Mózer javaslatára hallgattak ki,

91