Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)

ségét még saját eszményei, haladáshite ellenére is megsejti. S ezt az érzékenységét már témaválasztása is igazolja.

S ez az érzékenysége nem maradt pillanatnyi sejtelem. Következő cikke, a november 7-én megjelent, s már címével is orientáló: Forel - antimilitarista, a háború készülődésére reflektál. Számára Auguste Forel (1848-1931) professzor elsősorban: „világhírű tudós", elméleti s gyakorló pszichiáter (1898-ig a Burghölzli igazgatója is), és saját érdeklődése is efelé vonzotta. Mégis, nem a tudósra, hanem az antimilitarizmus harcos képviselőjére hívja föl a figyelmet cikkében. Miért? Már a cikk indítása egyértelművé teszi: „Mikor félév előtt azt írtam innen a »Pesti Napló«-nak, hogy rövid időn belül az antimilitarizmus lesz az európai nyilvános életnek, a szociális osztályharcok fórumának egyik legégetőbb kérdése, nem kellett nagy jóstehetséggel bírnom. Minden közeli és oknyomozó szemlélője az eseményeknek s a mai társadalmi fejlődésnek tisztában lehetett azzal, hogy ez az új probléma rövidesen az összetűzések gócpontja lesz." A militarizmus elleni föllépés persze önmagában is cél lehet, akkor is, ha a kardcsörtetés nem is jut el a háború kirobbantásáig. De aki az antimilitarizmus szolgálatát fontosnak véli, az a háború lehetőségét valamiképpen aktuális lehetőségként kezeli. S ez nemcsak Forel professzorra igaz, akit Storfer e cikke népszerűsít, de magára Storferra is, aki indokoltnak érezte ezt az álláspontot népszerűsíteni, fölhíva rá a figyelmet.

E vonulatba tartozik, témája alapján, a pár nappal későbbi, de csak november 10-én megjelent A svájci nép szavaz is. A népszavazás ugyanis, amelyre a cím utal, s amelynek eredményéről a cikk röviden hírt ad, arról a törvényről folyt, amely a militarizmus kontra antimilitarizmus erőviszonyait mutatta. A svájci kormány „új katonai szervezetről szóló törvényjavaslatot terjesztett elő", s a népszavazás ennek megerősítéséről vagy elvetéséről volt hivatott dönteni. A szavazás, mint a cikkből kiderül, a törvényjavaslatot megerősítette. Erről Storfer, a lap svájci „levelezőjeként", kötelességszerűen, be is számolt, de - s ez is árulkodó - mivel ez az eredmény nem az antimilitarizmus pozícióit erősítette, nem a szavazás részleteiről tudósított, nem azt erősítette föl, hangosította ki, hanem Svájcot mutatta be. (Ilyen szempontból e cikk a Storfer-életrajz fontos forrása lesz.) A kép, amit Svájcról rajzol, érdekes, s már csak azért is figyelemre méltó, mert a kép hátterében, kontrasztként, a magyar viszonyok is fölsejlenek. Itt két ilyen momentumot érdemes kiemelni, mint amelyek Svájcra is, Magyarországra is, és - Storfer látására is jellemzőek. Az egyik az épített környezet és a tradíció összefüggéseire figyel föl. Zürich, mondja, „egy mesebeli város". „Ezek a régi festésekkel ellátott sok százéves, de még ifjú házak, egymás tetejébe rakva, terraszokkal, balkonokkal, lapos tetőkkel, - mindez egészen új látvány volt számomra. O minálunk, Magyarországon is vannak régi épületek: várak, templomok, fejedelmi paloták, fogházak és néhol még egyéb középületek is. De hol vannak a középkorból való paraszt és polgár elődeink lakóhelyei? Sehol. Nyomuk veszett. De itt a polgárnak polgári tradícióval egyetemben annak relikviái is megmaradtak: élő-relikviák [...], olyanok, amelyeket ma is otthonul, hajlékul használ a svájci polgár és munkás." A folytonosság és a meg-megszakítottság életalakító különbségére figyelt föl itt. A másik a szavazásban kifejeződő jogi struktúrák különbsége. „Minden húszéves svájci polgárnak joga van az urna elé járulni és titkos szavazatát leadni. Ez az alkotmányos aktusok legnagyszerűbbje oly méltóságteljes nyugalomban ment végbe, hogy magyar ember ezek láttára nem kerülhet el bizonyos összehasonlításokat - úgy a választójogra, mint annak gyakorlása módjára nézve. De hagyjuk el itt az összehasonlításokat. Az olvasó svájci politikáról akar értesülni, nem - magyarról." Itt az elhallgatásban kifejeződő distanciálódás teljesen világos.

Tematikailag egészen más, de jellegzetesen svájci és - tematizálása révén - Storferra is nagyon jellemző a november 20-i cikk: Oroszok Svájcban. Ez Storfer oroszérdeklődésének megkülönböztetett fontosságú darabja. Fontos a svájci orosz emigráció életképszerű

77