Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írások (I. rész)
És erre mifelénk? Itt is szépek a fenyőfák és a jegenyefák, a bőrsapkák itt is megbüdösödnek néha, a folyóink pedig egyre szennyezettebbek. És nekünk is sokáig előírásszerűén adagolták, hogy mikor, miként és miért legyünk boldogok. Persze megpróbáltunk cselezgetni. Emlékszem régi szilveszteréjszakákra, amikor a férfiak ócska mézcirokpálinkával kábították magukat, aztán a befagyott folyó jegén rikoltoztak az ég felé, mint a nyakörves kutyák teliholdas nyári éjszakákon, az asszonyok pedig ünneplő fekete ruhában, mint a varjak, osontak a reggeli szentmisére. Titokban megpróbáltak boldogok lenni a maguk módján. Szeretném azt hinni, hogy a most elmúlt éjszakán valamennyien boldogok voltunk a magunk módján. Próbáljunk meg ugyanúgy boldogok lenni az egész 1990-es új esztendőben. Tudom, hogy nehéz lesz. Anyagiakban szegények vagyunk, és az új évben talán még szegényebbek leszünk. De legalább hagyjanak bennünket boldognak lenni nyíltan, hangosan és félelem nélkül a magunk módján, mindenkinek kívánsága szerint. Még egyszer boldog új évet kívánok minden kedves hallgatónknak. Gyönyörű év kezdődött Karácsonykor még szelíden és békésen viselkedtünk, ahogyan az illik, az elkövetkező napokban azonban egyre idegesebbek lettünk, az új év első óráit pedig kimondottan harciasán vártuk meg, ilyenkor leginkább kimentünk a temetőbe, amivel azt bizonyítottuk, hogy nagyon bátrak vagyunk, mert éjszaka is ki merünk menni a temetőbe, ott aztán minden különösebb ok nélkül dühösen egymásnak estünk és birkóztunk a behavazott sírok között, egymás nyakát szorongatva dulakodtunk a hóban, nem tudtuk pontosan, hogy miért vagyunk ennyire dühösek, talán azért, mert mindig elégedetlenek voltunk az elmúlt esztendővel. Amikor teljesen kimerültünk a birkózásban, akkor csatakosan, és kissé megnyugodva elmentünk a temető széléhez, leültünk a temetőfalra, lábunkat a töltés fölé lógattuk, néztük a töltés mögött a befagyott folyót, és nem értettük, hogy a felnőttek a távolban miért kurjongatnak jókedvűen, hiszen ők is tudhatták, hogy rossz volt a régi esztendő, persze nyilván reménykedtek, hogy az új esztendő jobb lesz, és ezért kurjongattak, tulajdonképpen akkor már mi is reménykedtünk egy kicsit, hogy esetleg jobb lesz az új esztendő, csakhogy ilyenkor mindig felbukkant a folyó mellett Szluka Anti, és éktelen hangosan és nagyon hamisan énekelt. Hatalmas léptekkel jött a temetőfal mellett, torka- szakadtából bömbölt, Szluka Anti egyébként töksüket volt, bizonyára nem is tudta, hogy milyen hangosan és hamisan énekel, mi azonban jól tudtuk, hogy ilyen csúnya ordibálás után az új év sem hozhat sok jót a számunkra, és ismét dühösek lettünk, Szluka Anti azonban nem törődött velünk, ordítozva végigment a töltésen, és amikor a házak közé ért, betört néhány ablakot, és csúnyán végigénekelte az utcákat. Másnap bűnbánóan kifizette a betört ablakokat, és egész évben csöndesen és szelíden viselkedett, mint a süket emberek általában, a következő újesztendő első óráit azonban ismét megénekelte hangosan és hamisan, és sorra megrontotta az éveinket. Ezért egyszer elhatároztuk, hogy megverjük Szluka Antit egy hangos éjszakán. 6
