Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)

igazságtalanul üldözte ki Jolbejt az iskolából. Bűnös, mert betegsége leplezésére ártatlan áldozatot keresett. Bűnös, mert beteges vágyainak kielégítését a rája bízott gyerekembereken kereste." S ez a kettősség a cikk zárlatát is meghatározta: „Annak megítélése az egyházra tartozik, vajon összefér-e ez az életmód a reverendával. Mi evvel nem törődünk. Ezért nem is feszegetjük Esztegárnak Répái Tivadar volt börtön írnokhoz, a gyönyörű ifjúhoz való viszonyát. Az ösztönök kielégítését kitől sem tagadjuk meg, de nem tűrhetjük egy beteg ember garázdálkodását a szabad akarattal nem bíró iskolás gyermekek közt." Az viszont kétségtelen, Esztegár Gergely papi munkaköre az egész ügynek speciális színt adott, s az ügy megszellőztetése javította a klérus hatalma ellen föllépők pozícióit. Ez a szempont, legalábbis egy második síkon, bizonyosan érvényesült Storfer és Pártos téma- választásakor.

Hogy Esztegár Gergely csakugyan „sáros" volt, s az Előre nem megrágalmazta, hanem - igaz, nem minden irányzatosság nélkül - „csak" leleplezte, mi sem mutatja jobban, minthogy a „leleplezés" 1906 nyarán történt, „ügy" belőle azonban csak nagyon lassan, pör pedig csak jóval később, 1907 februárjában lett, jóval túl már Storferék első elítélése után.

Ami biztos, Esztegár sokáig lapított. S mint a Pesti Napló 1906. július 22-i híréből (A matúrától eltiltott diák) kiderül, az illetékes miniszter feloldotta Esztergár tiltását, Jolbej Miklós, ha nem is Szamosújváron, de a kolozsvári református gimnáziumban leérettségizhetett. Majd a Pesti Napló 1906. szeptember 23-i számából (A Jolbej-ügy) az is kiderült, hogy Majláth Gusztáv erdélyi püspök felszólította Esztegárt, hogy „adja be állásáról való lemondását és kérje nyugdíjazását". Amikor erre a hitoktató nem állt rá, s ártatlanságát hangoztatta, a püspök fölszólította, hogy akkor indítson sajtópört. 1906. október 6-án, gyulafehérvári tudósítója jelentése alapján a Népszava azt is megírta, hogy Esztegárt „most erkölcstelen üzelmek miatt bizonytalan időre szabadságolták. A hitoktató ugyanis a gondjaira bízott gyermekeket perverz vágyainak kielégítésére használta fel." A püspök által szorgalmazott sajtópörre, miért, miért nem, csak lassan került sor. 1907. február 20-án, a Hitoktató és hírlapírók pőre címmel a Pesti Hírlap azt is megírta, hogy a pör csak egyházi, illetve kormányzati nyomásra indult meg. „Majláth utasítására Esztegár, gróf Apponyiéra [ő volt akkor a kultuszminiszter!] pedig a tanári kar beperelte a cikk szerzőit: Pártos Ervin és Storfer Adolf hírlapírókat. Hosszas vizsgálat után az ügyet kedden [azaz február 19-én] kezdte tárgyalni a kolozsvári esküdtszék, br. Rudnyánszky elnöklete alatt."

Az Előre természetesen már a tárgyalás megkezdése előtt hírt adott a készülő pörről. Február 12-én a lap emlékeztette olvasóit Esztegár ügyére, s leszögezte: „Közérdekből, romlott társadalmunk purifikálása céljából hoztuk nyilvánosságra Esztegár üzelmeit s erkölcsi felháborodásunkban [...] a maga meztelen valóságában tártuk fel a botrányos esetet [...]. A cikkekért Partos Ervin orvosszigorló és Storfer Adolf joghallgató vállalták a felelősséget, - ők fognak 19-én bíróság elé állani az odiózus ügyben." „Szenzációsnak ígérkezik a 19-iki tárgyalás, amennyiben a vádlottak bizonyítani fogják állításaikat Esztegár ügyében s hisszük, hogy az igazság erejével legyőzik a személyes tekintély hatalmát." A lap szerint „ötvennél több tanú lesz megidézve az ügyben". A tárgyalás napján, február 19-én az Előre, Pletykák Szamosújvárról címmel, izgatott várakozásról számolt be. „Még a legöregebb örmények se emlékeznek olyan nagy izgalmakra", írták, „mint aminők most uralják e kincses várost. Hetek óta egyébről se beszélnek, mint az Esztegár ügyről, melyet annak idején kíméletlenül leleplezett az »Előre«. Kávéházakban, vendéglőkben mind a beteg pap nagy pőréről beszélnek és fogadást kötnek pró és kontra, vajon felmentik-e avagy elítélik a vakmerő újságírókat, akik az »Előre« hasábjain megszólaltatták volt Szamosújvár közvéleményét." A lap ekkor már „több mint hetven" beidézett tanúról tud, s arról ír, az érdeklődőket különvonat hozza be a tárgyalásra, a szamosújvári főgimnáziumban „három napi szünidőt" adtak a diákoknak, a „kolozsvári vendéglátást" pedig

66