Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - „Tudatos értelemmel rendbe tenni, amit az ösztön sugallt” (Lator Lászlóval beszélget Major László és Ménesi Gábor)

honnan volt meg neki ez a könyv. Egyébként Waldapfel József tartott hasonló szemináriumot egyetemista koromban, hozzá járt például Rába György, Kormos István, Lakatos István, de hamar kiderült, hogy Waldapfel átállt a hivatalos művelődéspolitika oldalára, onnantól ideológiai tanagyagot akart közvetíteni, így ez a szeminárium elsorvadt.

M. L.: - Hogyan került át az Eötvös Collegium/« az ön stílusgyakorlata?- Ne tűnjön szerénytelenségnek, de az én óráimra túl sokan jártak, a tudományos szemináriumokon viszont csak néhány hallgató jelent meg. Úgy éreztem, ezt rossz szemmel nézik az egyetemen - ráadásul anyagi nehézségek is adódtak -, Géher István pedig javasolta, hogy folytassam a Collegiumban a műhelymunkát. így került át, és néhány évvel később a magam akaratából hagytam abba a tanítást.

M. L.: — A költészet népszerűsítésében is szerepet vállal, például a Lyukasóra több mint két évtizeden át a Magyar Televízió meghatározó kulturális műsora volt, a képernyőről ugyan lekerült már, de a Lyukasóra klubban továbbra is összeül az irodalombarátokból álló társaság. Kinek az ötlete volt annak idején a műsor elindítása?- A Lyukasórát Mészöly Dezső találta ki. Úgy képzelte, lehet belőle két-három adás, de akkora sikere lett, hogy legalább húsz éven keresztül folyamatosan műsoron volt.

M. L.: - Mitől volt ennyire népszerű?- Talán az lehetett a titka, hogy egyszerre volt komoly és játékos. Látszólag kötetlenül csevegtünk az irodalomról, miközben igyekeztünk fontos dolgokat mondani egy-egy költőről vagy versről. Rengeteg levelet kaptunk a nézőktől, még a határon túlról is. Ma is megszólítanak teljesen ismeretlenek az utcán, mert hiányolják a Lyukasórát. Miután megszüntették a műsort, az egyik szerkesztő, Kontra Mária indította el a Lyukasára klubot a MOM Kulturális Központban, ahol már közönség előtt beszélgethetünk.

M. L.: — Mit gondol a líra huszonegyedik századi lehetőségeiről? Mit lehet még kihozni a nyelv plasztikus anyagából?- A technikai civilizáció kétségkívül sokat ártott az olvasásnak, másfelől sokat használt, mert egy pillanat alatt megtaláljuk azt az információt a világhálón, amit napokig kereshetünk a könyvekben. Egy időben úgy tűnt, hogy a vers iránt különösen megcsappant az érdeklődés, de ma úgy látom, még nem érkeztek el a költészet végnapjai. Ez persze nemcsak a közönségen múlik, hanem a költőkön is. Meggyőződésem szerint a költészetben mindent szabad, de nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a befogadók igényeit sem.

M. L.: - Azt kérte, hogy az interjú szövegét jóváhagyásra őrségi házába küldjük, mert júliusban és augusztusban nem tartózkodik Budapesten. Minden nyarát Ispánkon tölti?- Igen, amióta megvan az a ház. Ha kilépek az ajtón és körülnézek, a közelben egyetlen házat sem látok. Ott olyan csend és nyugalom vesz körül, amilyenben Budapesten sosem lehetett részem.

M. L.: - Szán majd időt az Őrségben gyermekkora óta tartó, a kaland érzetével is csábító szenvedélyére, a gombászásra?- Persze, arra mindig. Annál is inkább, mert a fiam, aki ugyan nem szakértője a gombáknak, de nagyon szeret főzni, mindig noszogat, hogy hozzak gombát. Azért is kalandos a gombászás, mert rengeteg fajta van, és az újdonság varázsával hat, amikor a természetben találkozom ezzel a sokszínűséggel. Arról nem is beszélve, hogy a gomba akkor is jó lehet, ha a sarki fűszeresnél vásároljuk, de más az íze, ha magam szedem, és egy-egy ételbe tizenötféle gomba is kerül.

56