Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - „Tudatos értelemmel rendbe tenni, amit az ösztön sugallt” (Lator Lászlóval beszélget Major László és Ménesi Gábor)

Illés Endre nevében. Végül minden tisztázódott, de Kanalas Béla ügye sokáig foglalkoztatta az irodalmárokat.

M. G.: - Hogyan élte meg, hogy már induláskor kettétörték pályáját, s ez miképpen hatott alkotói törekvéseire, a versírásra, hogyan dolgozta ezt fel?- A legkevésbé az nyomasztott, hogy az Őserdőt betiltották, ezt természetesnek vettem, hiszen a fél magyar irodalmat betiltották, nem közölték, aki nem az elvárásoknak megfelelően írt. Másrészt akkor már benne voltunk a fordulat évében, és a Collegium szelleme is megváltozott, így nem ért meglepetésként. Sokkal jobban féltem attól, hogy nem kapok állást, netán börtönbe csuknak. Ehhez a létkérdéshez képest eltörpült, hogy nem jelenhetett meg a kötetem. Azt hadd tegyem hozzá, a rend kedvéért, amit sokszor elmondtam már, hogy az Őserdőt a makói József Attila Társaság, aminek egyik alapítója voltam, egyik irodalmi estje bevételéből finanszírozta. Megvan ma is a nyugta, olcsón vállalta a nyomda, ráadásul csak a szedést meg a tíz korrektúrát kellett kifizetnem.

M. G.: - Jogos volt a félelme, hiszen Pesten nem sikerült állást kapnia.- Akkoriban az egyetem befejezése után be kellett menni a minisztériumba, egy bizonyos szobába, ahol megtudtuk, hogy hová neveznek ki. Az ott kapott papíron az szerepelt, hogy Vas megyébe mehetek, és csak általános iskolában taníthatok. Mégis nagyon boldog voltam, hiszen a Collegiumból való kizárásom után attól tartottam, hogy az egyetemről is kirúgnak. Azt, hogy állást kapok, el sem tudtam képzelni. Vas István megkérdezte tőlem a diploma megszerzése után, hogy hogyan tovább, mire mondtam neki, hogy megyek Körmendre. „Dehogy mégy Körmedre - válaszolta ő - neked itt a helyed Pesten, mindjárt felhívom Kardos Lacit." Kardos Pándi apja volt. Megpróbáltam Vast lebeszélni róla, de már elkéstem, és jól hallottam, amint Kardos azt mondta a telefonba, hogy Lator osztályidegen, az apja dzsentri földbirtokos volt, a Collegiumból kiebrudalták, a kötetét betiltották, jobb neki, ha néhány évre eltűnik vidéken. Mire Vas István elsötétült tekintettel azt mondta nekem, hogy igazad volt. Ennek is van folytatása, mert Kardos László 1956-ban, amikor összetalálkoztam vele, indulatosan elítélte a szovjet beavatkozást.

M. L.: - A Körmenden töltött időszakról úgy nyilatkozott, hogy „gyógyító szanatóriumnak" érezte „az űzött vad pesti évek" után.- Igen, ez így van, a pesti idegbajos, szorongatott helyzetem után nagyon szerettem ezt az életszakaszomat. Ráadásul végül nem általános iskolába, hanem a körmendi gimnáziumba kerültem, úgy tudom most, hogy a Vas megyeiek jóindulatának köszönhetően.

M. L.: - Milyen szellemi közeg fogadta a határ menti kisvárosban?- A körmendi gimnázium csodálatos volt, először is remek tanárok voltak, az egyik fizika-matematika tanárnő kisvártatva már a Közgazdasági Egyetemen lett oktató, egy másik tanár, Bajusz Sándor világhírű gyógyszerész-vegyész, akadémikus lett. Ráadásul az igazgató előtt, aki párttag volt, bármit mondhattunk, soha nem fordult elő, hogy feljelentett volna bennünket. Körmenden jöttem rá, hogy született tanár vagyok, s nagyon élvezem, hogy ott ül előttem huszonöt gyerek, akiket úgy kell tanítanom, hogy valahogy eljusson a fejükbe az, amit mondok nekik. Nagyon szerettek, most is hívnak az érettségi találkozóikra, és azt mondják, hogy én voltam a legjobb tanáruk.

M. L.: - Hogyan tartotta fenn ez idő alatt a kapcsolatot a pesti irodalmi élettel, illetve annak képviselőivel?- Egyrészt rendszeresen kaptam munkát Kormos Istvántól, aki az egész hallgató magyar költészetet eltartotta. Az ő nevéhez fűződik többek között a Szerelmes kalendárium,

47