Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Péter Márta: (azt mondom); mese; az idő bennem; lényi lényeg; (pillenéni); (és ott); mintha; tűnésben; várta (versek)

(pillenéni)

pillenéni araszol az utcán bottal tipeg bottal lebeg úszik, míg nyár ruhából ujjatlanból állnak ki senyves karjai elúszik a boltba (csak a szomszédba) tegnap szél volt elfújta a pilleasszonyt odafújta ruháját kapta volna fel, mert a ruha volt összes teremtési súlya, lebegett dekátlan mint álmom öregasszonykája, kit két ujjal csippentettem össze mert papír volt a teste, de pillenéni bemegy a házba, és rácsos ablakába pakol, s a nyár-ruhából nőtt karok, csupasz tagok a függönyt húzkodva birkóznak az élet maradék tényével aztán a fehérhajú pille tán ágyára száll és pillét álmodik

(már álmodik végleg, ablakán a függöny megállt)