Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága

ban, (...) a kép leglényegesebb üzenete tán mégis a földi ember kiszolgáltatottságáról, tnagára- hagyatottságáról szólt. Isten mindent lát, sugallta a kép, de nem segít."50

Krisztus és Loyola Ignác katonáiról tudható, hogy „más rendektől eltérően nem vetették el az antik és a reneszánsz szépségeit, hanem megadták a náluk nevelt, rendszerint főúri származású ifiaknak mindazt, amit a kor ismeretekben megadhatott. Tág teret adtak a tanulók természetes versengésének, és ezzel az oktatás terén alaposan megelőzték saját korukat. "51 Az arisztokrata származású Sajnovics, a rend védőburkában élő ifjú nyelvész-csillagász útját nem csak a szellemi és tudományos kiteljesedés élményei, a szexuális kísértéseknek való ellenállások kalandjai teszik meghatározóvá. A fiatal tudós saját intellektuális fejlődéséről szóló, a felnőtté válás útján is járó gondolkodó szokásos kétségeit lajstromozó belső monológjaiban elméje fejlődését is vizsgálni vágyik: „Nem másolásra született, ismerte fel, amikor már majdnem felnőttként meg tudta fogalmazni tehetségének lényegét. (...) jános kegyelmi állapotnak hitte az ilyen pillanatokat."52

Hell ifjú segédjének a rend anomáliáit, a társadalmi megosztottság problémáit, az ontológiai és egzisztenciális bizonytalanság tapasztalatát az utazási regény konvencióinak megfelelően ugyancsak a találkozások révén kell átélnie. Sorsfonalába a Jézus Társaságát titokzatos körülmények között elhagyó, a hamburgi kikötőben hordárként dolgozó Tamás testvér párhuzamos életrajza is beleszövődik. Tamás a rend összeomlásának magyarázatát is adva, a széthúzás okaival, a származás terhével, az életlehetőségek akadályaival szembesíti e problémákra korábban rá nem látó társát: „Én gyűlölöm a könyveket, János, undorodtam a papír érintésétől, a portól. Világéletemben misszióba vágytam, tiszta levegőre, távoli földrészekre, idegen tájakra. (...) Mert a távoli világokat kisajátították a kiemelkedő kapcsolatokkal rendelkező atyák, a te fajtád, ha nem sértelek meg, az arisztokrata családok csemetéi, akiket vagy családjuk kényszerített a rendbe, vagy maguk csatlakoztak unalomból vagy ostoba rajongásból."53

A Skandináv-félsziget felé tartó európai út az idegenség otthonos mintázatait is tartalmazza, a regény kulturális és történelmi panoptikumát benépesítő figuráinak szájába adja ezt alátámasztó citátumait. A benne egy helyütt felbukkanó híres matematikus, az oroszországi tartózkodásából visszatérő Gottfried Heinsius saját önkéntes száműzetéséről így beszél: „Idegen voltam, igaz, távol az otthonomtól, de mindent megkaptam, amire szükségem volt. Sőt többet is. (...) Onnan nézve a világ végtelen - nem gömbölyű, mint egy önmagát körbezáró labda, inkább határtalan síkság, amely bélévész a semmibe, amelyen nem tudja magát átverekedni a mi örökös európai fanyalgásunk."54

Az obszerváció kalandját leíró fejezetekben a szigetmotívum sokoldalú bemutatásával is főként Sajnovics tépelődéseiből értesülünk: „A sziget, ami hónapokon át nem volt több egy pöttynél a térképen, megfoghatatlan végcélja egy vég nélküli utazásnak, immár megtestesült, előbújt a képzeletéből, és ott hevert a lábai alatt, fogva tartva őt. "55 A nyelvi, kulturális, társadalmi idegenség e Hásznál annyira gyakori domborzati formájában a fiatal tudós a panoptikus hatalomgyakorlás legfőbb maximáit is felidézi: „Az a gyerekes képzete támad, hogy az univerzum közepén áll, és a bolygók, holdak körülötte keringenek. "56

50 Uo., 73.

51 Rácz J. Zoltán, jezsuiták tegnap és ma, Bp., Kossuth, 1974, 22.

52 Uo., 9.

53 Uo., 124.

54 Uo., 98, 99.

55 Uo., 212.

56 Uo., 213.

115