Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Alföldy Jenő: Kezdeten, végen innen és túl

archaikus fohász nyelvünkben, irodalmunkban. A költemény Tornai nagy művei közé tartozik. Esszében vallotta, hogy a jó vers mindig rejt magában valamilyen titkot, amelynek magvát nem hadjuk feltörni. Ebben a dalban a megtapasztalt, tudott dolgok és a megfejthetetlen titkok egymást erősítve ünnepük a mindenség szerelmét:

Boldog Isten, boldog Isten, titkaid őrzi Nap, Hold, semmi, millió aszteroida, körülötted a Nap, Hold, semmi, táncot jár, táncot jár.

Emberszívben jó csillag nő, galaxisból születő.

Szarvas, bagoly, parti fecske hangjukkal tavaszi erdőn újra megszólítanak.

Boldog Isten, boldog Isten, körülötted a Nap, Hold, semmi, táncot jár, táncot jár.

Titkait őrzi Nap, Hold, semmi, millió aszteroida.

A Kozmosz apraját-nagyját egyetlen nagy körtáncban láttató költemény közepében áll az ember. Amikor Istenét „boldog"-nak képzeli el, az emberi lény mámoros boldogsága szól belőle: részesülhet a nagy Egészben. Szívében elfér a hatalmas Mindenség minden részlete és az egésze. Egyebek között ezért is nevezem Tornait humanista költőnek. Tárgyilagos világképe és jelképes istenfogalma mind az emberi lét magasrendű és gyarlón mindennapos érdekében áll. A Nap, Hold, galaxis kulcsfogalmak ebben a kötetében.

Visszatérő témák és motívumok kapnak új megvilágítást ebben a változatos, hol elragadtatott, hol nosztalgikusan búsuló - régi szerelmeit újra és újra fölidéző - kötetben. A formák is a mindenkori Tornait idézik: régóta vallott és követett bartókisága most is finom népdaláthallásokkal, motívumokkal avatják őstapasztalattá modern korra valló fölismeréseit.

Néhány cím a népdalhangulatú darabokból: Kisdiófa; Fejed koszorúja; jancsi- huszár; Röpülj, madár, röpülj - és mintegy összefoglalásul: A népdal szelleme. A népdalok vonzerejét és költői ízlésének egyik alapköveként kezeli ebben az új kötetben is - mondhatom, megújult erővel. Egy-egy népdalra emlékeztető motívum a modern hangszerelésű gondolati verseiben is felbukkan. Népdalszerű, azaz személyes, és egyben közösségi hangoltságú verse mindenkori költészetének javához csatlakozik akkor is, ha Petőfi-vers ihlette egy jóval Bartók előtti felfogással vagy jelleggel. Ilyen a Petőfi-mottóval ellátott Fülemüle (a kevésbé ismert Petőfi-versek egyike ez), vagy a Láthatatlan, ez a műköltészeti változata a dalnak.

77