Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak

akképpen fognám föl, hogy a túlzásnak ható(?) első versszak igazát a második strófa szavatolja, a cselekvésképtelenségre kárhoztatás nem érvényteleníti a messiási elszántságot, hanem a kényszerű korlátok közé szorítja, nem hipertrofikus önértékelésben marasztalható el a messiási attitűd, hanem vereségével lesz az efféle szerepet vállaló tragikus hőssé, Krleza az elismerés és elutasítás, a felszabadító potenciál és a kisszerű viszonyok közé pozicionáltság értelmezési folyamatába helyezi Adyt, szinte majdnem kortársként, hiszen a XX. század második évtizedének budapesti-magyar eseményei alapozták meg világ- szemléletét, a szimbolizmus, a szecesszió (Krleza impresszionizmust is emleget) osztrák és magyar áramlatai hatottak költői érdeklődésére, és nem utolsósorban Ady lírája táplálta újító lelkesültségét. Elismerve a budapesti évek jelentőségét önnön személyiségének és irodalmi gondolkodásának megformálásában, egyben a hatás elhárítása, a szuverén tájékozódás védelme érdekében fogadja be Petőfi 1848/49-es költői magatartásának és költészetének tanulságait, hiszen ez a viszonylag távoli múlt, de az intenzíven olvasott Adyval szemben többféle védekezési stratégiát alakít ki. Ady-esszéjét emígy kezdi: Ady Endre elhozta a párizsi dekadenciát a magyar irodalmi provinciába; Ady-esszéje mottójául Matostól választ egy verssort, a tanulmányban később is hosszan idézi a horvát századforduló poétáját, akit eleinte idegenkedve olvasott, utóbb közvetlen (tehát meghaladandó) elődjének fogadott el, egyszerre érzékelve a kései romantika és a szimbolista élmény kialakulása jelenlétét. S amit a kutatás is szemrevételezett; noha több Ady-verset idéz, olykor meglehetősen szabad fordításban, esszéjében, egyetlen egyet sem teljes egészében. Nem valószínű, hogy ennek terjedelmi okai lennének, a följebb érintett elhárítási mechanizmus hívja életre Krleza védekezési reflexét: hogy ne szolgáltassa ki túlságosan magát az Ady- hatásnak, melynek mélysége (ismétlem) a Zászlók című regény jelöletlen idézeteivel dokumentálható. E. B. Lukácot nemzedéknyi távolság választotta el Adytól, emlékezése szerint verseit gimnazistaként ismerte meg, a Nyugat lapozgatása közben (effélét más szlovák költő is állított)43, mikor az önképzőkörben kezdett kísérletezgetni maga is versírással. Az érzékeny ifjú rádöbbenése a tananyagból ismerős, irodalomtól eltérő versre, de a szlovák epigon romantika távlatnélküliségére is, az anyanyelvi irodalom átstrukturálására, nyelvi megújítására késztette: Ady tanulmányozásától ösztönzést kap(hat)ott; ilyen módon a magyar polgári radikálisok nézeteinek közelsége, a Párizs-kép, mint a „nyugati" (modern) világhoz fűződő viszony újragondolása, a jelennel való szembenézés merészsége, mindmind megjelenik azoknak a szerb, horvát, szlovák költő-gondolkodóknak irodalomtervezetében, akik anyanyelvi hivatalosságaikkal ellentétes múltkonstrukciókat vetítenek a remélt hazai olvasók elé (Krleza Ady kurucverseinek kiemelésével, azok XVIII. századisá- got idéző megszólalásaival sugallja, hogy ezek mintegy a Petrica Kerempuh balladái elé játszanak). Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a „világirodalmi" vonatkozások nem kevésbé ígérik az elfordulást a másodlagos-kései romantika hazai-hazafias szólamaitól, valamint az „új borzongások" baudelaire-i-verlaine-i változata felé tájékozódást. Noha Ady párizsi, franciaorientáltsága, melynek súlyt ad, hogy egyrészt már az Új versek tartalmazza a Baudelaire-, Verlaine- és Rictus-átköltéseket, másrészt ugyanitt olvasható a szembeállítás az Átok-város és a csókos, dús Párizs, az óriás Daloló, a Vér és aranyban a magyar árok és Napfény-ország, a pocsolyás ér és a csodálatos Azur-ország között, mindezek versbe fog43 Ennek igazolására idézhető Schöpflin Aladár: Szépirodalmi Szemle. Huszadik Század 1913, 1, 495.: „Ady költészetének ma már akkora súlya van, hogy minden versének megjelenése fólér a legtöbb más verskötettel. Ma már ő az olvasók ezernyi tömege előtt a magyar líra reprezentálója, neve, költészetének hatása elhatolt a legszélesebb körökig. Róla ábrándozik az önképzőkörökbeln] verselő diák, róla olvas fel a helybeli irodalmi körben a vidéki fiatal tanár, az ő verseit mondogatja a pesti kisasszonyka éppúgy, mint a kisvárosi vendéglős menyecske leánya (...) népszerűvé vált a társadalom minden körében, a legismertebb név és a legolvasottabb írók egyike ebben a versektől irtózó hazában."

89