Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Fried István: Ady Endre és a szomszédos irodalmak
ló szlovák irodalomra (különös tekintettel arra, hogy Emil Boleslav Lukác és Vladimír Roy szintén Párizsban igyekezett föllelni a költészeti megújulás példáit, természetesen nem teljesen függetlenül Ady nagyváros- és Párizs-látomásaitól). Uhlár idézett tanulmányrészlete másrészt azt sugallja, hogy az Ady-olvasás áthatotta a szlovák irodalmat, a különféle költészettanok „igézetében" alkotó költők megtalálták Adyban azt, amit kerestek, másrészt ezt kiegészíthetjük azzal: ennek a keresésnek függvényében értékelhetjük, hogy mely szlovák költők mely Ady-verseket kísérelték meg fordításaikkal beilleszteni a maguk költői útjának építése közben. Csukás István számításai szerint tizenkilenc költő-író az 1957-es esztendővel bezárólag kb. 252 verset fordított, melyek mintegy ötszáz különböző helyen jelentek meg: A Sötét vizek partján hét ízben, az Ifjú szívekben élek hatszor, a Szeretném, ha szeretnének hétszer, a Sírni, sírni, sírni hatszor, a Vér és arany kilencszer, a Gőg és Magóg négyszer, a Héja-nász az avaron ugyancsak négyszer, a Magyar jakobinus dala szintén négyszer. Ne vonjunk le egyelőre semmiféle következtetést, csupán annyit, hogy - bár a teljes műből válogattak a kötetek fordítói, a folyóiratközlések - a korai, 1912 előtti Ady-kötetek jóval nagyobb népszerűséget élveztek, mint a későbbiek, s ez újólag nagyon elgondolkodtató lehet, akár Ady modernségének értékelésekor is. Még egyszer vessünk egy pillantást a följebbi adatokra: egy (részleges) önállóságához jutott fiatal nemzeti irodalom önszerveződéséhez a magyar irodalomtól kér és kap segítséget. A fordításban munkálkodó költők még magyar iskolába jártak, így anyanyelvűk mellett kiválóan megtanultak magyarul, és csak ezután gondolhattak arra, hogy németül és/vagy franciául is tanuljanak. Ennek következtében a nem anyanyelvű irodalmi élmény elsősorban a magyar nyelvűhöz fűződött, az idősebb nemzedék lerótta adóját Petőfi, Arany és Hviezdoslav révén Madách fordításával, a fiatalabb nemzedéket nem elégítette ki a XIX. század romantikája, népiessége. A saját irodalomban tapasztalt másodlagos romantika és népiesség révén jelentette számukra az elutasítandó régit, netán azt, ami mellett szótlanul el lehet, kell menni. Az 1910-es évek közepén, második felében ért el Ady a szlovák költőkhöz, jellemző módon a jeles kritikus, irodalomtörténész, a kulturális közeledés munkása, Stefán Krcméry A vár fehér asszonya meg az Álmodik a nyomor fordításával köszönt be; egy olyan verssel, amely akár szimbolista alkotásnak volt elkönyvelhető, a freudi álomfejtés közelében meg olyannal, amely a szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot, a kettő együtt egy többfelé tájékozódó költő benyomását kelthette. Olyanét, aki az életvilág szimbólumokkal telítettségét reprezentálja, szinte Baudelaire Correspondences-ának szellemében, meg egy olyanét, aki felfigyel a társadalmat megosztó nagy különbségekre, s az „elnyomottak, összetörtek" iránt nem egyszerűen részvétet érez, az olcsó szentimentalizmust kikapcsolván e költői viszonylatokból, hanem állást foglal a XX. századnak nem mellőzhető kérdésében. Amit Uhlár és a vele vitázók, így az Ady vélt vagy valóságos dekadenciáját tagadók nem lepleztek, Ady időszerűsége nem kopott meg az 1930-as, 1940-es években sem, s akár dekadensnek, akár éppen ellenkezőleg, az Elet hívének jellemzik, mindenképpen fontosnak minősítik minél több versének szlovák fordítását. Ami azonban nem maradhat rejtve: a fordításokban a modernség exponensei között ott leljük Adyt, méghozzá a legelsők között. S az, hogy oly sokan ültetnek át oly sok Ady-verset szlovákra, egyben olyan önértelmezési stratégiáról árulkodik, miszerint Ady szlovák megszólaltatásával az Adyhoz fűződő modernség szlovák változata segít beléptetni a szlovák irodalmat az európai modernség irodalomközi együttesébe. A szlovák költők modern törekvéseit az Ady-fordítások, Adyról szóló tanulmányok (Vladimír Roy verset ír Adyhoz - Adyról!) igazolják, ezekkel a fordításokkal nemcsak az Ady-költészet integrálódik a szlovák irodalomba, hanem ez az integrálódás új vonásokkal gazdagítja az Ady-képet (még akkor is, ha ez magyar részről nem tudatosodik; mindmáig a fordítási statisztika emelődik ki, a fordítás-elemzés célzatai - hűség-hűtlenség - érvényesülnek): ugyanis Ady ott lel befogadóra, ahol a költészeti előzmények (leszámítva Ivan 87
