Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - „Amikor kiállok a pódiumra, műtárgy vagyok”
Ialom, hiszen nem azért állok ki, hogy csak úgy eldadogjak valamit, hanem hogy igenis kiváltsak egy bizonyos hatást. Éppúgy, ahogyan egy verssel kiváltok egy hatást. Tehát műtárgy vagyok, meg lehet szemlélni, lehet kritizálni, leköpni, kinevetni. Mindent lehet.- Ettől még nem funkcionál kevésbé.- Hiszen ezt akartam. Pont én, aki annyira szemérmes voltam a testem miatt, ami nagyon gátolt engem a színészi szakmában. A verseimben, még ha nagyon erotikusnak tartották is, azok nagyon szemérmes és nagyon szolid versek voltak ahhoz képest, ahogyan a férfiak írtak. Hát én nem mondtam ki a testrészeknek a neveit, ennek ellenére mégis erotikusnak tartották verseimet. (Nevet.) Szerintem ez a költészet hatott. Mert attól, hogy az ember felsorol valamit, és nevén nevezi, attól az még nem lesz erotikus.- Sem hiteles, sem esztétikus példának okáért. Ha már a sorolásoknál tartottunk: Bori Imre irodalomtörténetében, a Rokontalanok fejezetcím után, elsőként a te munkásságod értékelése olvasható. A névsorban Podolszki József, Maurits Ferenc, Fülöp Gábor, Utasi Mária, Holti Mária és Pintér Lajos szerepel még. Kifejezetten illusztris társaság. Egyetértesz ezzel?- Rokontalanok, vagy talán már hontalanok is. Igen.- Egy további lépcsőfok.- Holti Máriánál is. Hogy megfeledkezett róla az irodalomtörténet! Nagyon sajnálom. Rokontalanok, de hát én azt hiszem, hogy pozitívuma is van ennek a megjelölésnek, ennek a megbélyegzésnek, vagy nem tudom minek. Hiszen akkor ez azt jelenti, hogy ezek a nevek, ezek az alkotók kitartottak a saját világuk, költői vagy művészi világuk mellett. Úgy a költői, mint a festői világ mellett. Igenis kitartottak a saját megteremtett világukban, függetlenül attól, hogy befogadták őket, vagy karon fogták, vagy támogatták. Csinálták. Nem volt könnyű. Természetes, hogy nem volt könnyű. Mert ahol rokonság van, vagy baráti kör, ott az emberek időnként kapnak támogatást. Hát, azon kívül, hogy publikáltak, leközöltek, és szívesen kértek tőlem verseket, mást nem kaptam. Arra emlékszem, hogy ez egy kicsit fájt is nekem, hogy Tolnai Ottó a fiatal költőkkel sokat foglalkozott, de velem nem. Nálam fiatalabbak voltak, nem nevezem meg őket, de nálam fiatalabb fiúgárda volt. Ő ment, járt a lakásukra, és megdumálta őket, hogy írjatok, meg tanácsokat adott nekik. De nekem soha nem adott tanácsot, és csak mosolygott. írt róluk tanulmányt is, meg minden. Egyszer ugyan említette, hogy szeretne a női írókról írni, Kaffka Margittal kezdené, és akkor rám is sor kerülne. Tudtommal nem írta meg azt a tanulmányt, pedig nagyon vártam. Énrólam soha nem írt a kortársak közül semmit. Csak egyvalaki írt, és az is rosszat.- Az említett Bori Imre-szövegrész záróakkordja még érdekesebb. Hadd idézzem szó szerint: „A költőnő a klasszicizálódás küszöbén állt, amikor Magyarországra költözött." Tényleg így történt?- Fogalmam sincs. Ez az irodalomtörténészek dolga. Mit tudom én, minek a küszöbén álltam. Nem tudom. Én nem avatkozom az irodalomtudósok dolgába. Én a magamét csinálom. Mondták már, hogy klasszikus avantgárd, meg ez, meg az. Attól függ. Nem tudom. Te hogy látod?- Nem klasszicizálódást látok, hanem valami mást, de ez talán kifog derülni később. Viszont az gondolkodtatott el az akadémikus mondatai kapcsán, vajon miért a Magyarországra költözést tette meg döntő dimenzióváltásnak. Noha minden határátlépés, lakcímcserélődés vagy a szociális-egzisztenciális helyzet megváltozása járhat gyökeres átalakulásokkal, ettől még terelődhet téves irányba a 61
