Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása

„A világ sok-sok színes darabkára esett szét. Mennyire vágytunk rá, hogy a szürke szovjet hétköznapok átváltozzanak egy amerikai film giccses filmkockáivá! ... Minden színes, szép. A mi szovjet cuccaink mind szürkék, szigorúak voltak, mintha katonai holmik lennének. A könyvtárak és a színházak kiürültek. Helyettük bazárokba és boltokba jártunk. Mindenki boldog akart lenni, most azonnal. Úgy léptek be egy új világba, mintha csak gyerekek volnának... Egy idő után már nem ájultak el, ha bementek egy szupermarketbe. ... Utazhatsz is, ha akarsz. Megnézheted Párizst... Vagy Spanyolországot... A fiestát... A bikaviadalt... Hemingwaynél olvastam róla, s akkor tudtam, hogy soha nem láthatok ilyet. Akkor a könyvek helyettesítették az életet. így aztán véget értek az éjszakai virrasztások a konyhában, és elkezdődött a sok pluszmunka, fusizás. A pénz a szabadság szinonimájává vált. Mindenkit ez izgatott. A legerősebbek és legag- resszívabbak üzletelni kezdtek. ... A szebb életet választottuk. Ahelyett, hogy szépen haljunk meg, mind szépen akarunk élni. Az már más lapra tartozik, hogy nem mindenki fért oda a húsosfazékhoz..."

„Vannak még valahol olyan emberek, mint amilyenek mi vagyunk? A lengyelek is éltek szocializmusban, a csehek is, ők mégsem olyanok, mint mi... Nem tudom, hogyan éljem ezt túl. Mibe kapaszkodhatnék? Mibe?..."

„Én éveken át dolgoztam azon, hogy kiirtsam magamból a szovjet embert."

„A peresztrojka után sok új felfedezés, sok új érzés és sok új gondolat fogadott minket. Ezek még nincsenek feldolgozva, még nem vált történelemmé. Még nincs erről kész képlet..."

„Az emberek elvesztették a történelmüket. Elvesztették a hitüket. Bármit kérdez az ember, a szemekben csak üresség van. A politikai vezetők megtanultak keresztet vetni, de a gyertyát a jobb kezükbe fogják, mint a vodkáspoharat."

„Bizton állíthatom, hogy Oroszországban normálisan is meg lehet élni, csak nem kell belemászni a politikába."

„Megy az ember a jól ismert utcákon: a francia, német, lengyel boltok - minden cégér idegen nyelven van. Külföldi zokni, pulóver, csizma... keksz és kolbász... Itteni, szovjet áru már nincs sehol. És akármerre járok, azt hallom: az élet küzdelem, az erős legyőzi a gyengét, ez a természet törvénye."

„A birodalom bukása óta apa unatkozik, nem érdekli semmi, nincs mivel foglalkoznia. Alapvetően csalódottak... az ő egész nemzedéke. Kétszeresen is vesztesek lettek: egyrészt maga a kommunista eszme is vereséget szenvedett, másrészt az, ami utána jött, érthetetlen számukra, nem tudják elfogadni. Ok mást akartak, talán kapitalizmust, de akkor emberarcút, bájosan mosolygót. Ez nem az ő világuk. Valami idegen dolog. Viszont ez az én világom. Az enyém! Én örülök, hogy csak május kilencedikén kell szovjet embereket látnom..."

53