Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
Noha ezt a szerepet akkor már sokan megkérdőjelezték, maga a szerep kényszerűen megőrizte magát, ahogyan ezt teszi majd mindig, ha a társadalom részrendszereiben nem oldódnak meg az egyes területekhez tartozó feladatok, ráadásul az így kialakuló helyzetek a késeinek tűnő szerepek hitelességét is újrateremtik majd mindig, mondja. A szociográfia nyolcvanas évekbeli virágzása is ennek a visszafordulásból származó hiteles szerepvállalásnak volt az egyik megnyilvánulási formája, nem felejtve, hogy a vélt vagy valós reformhelyzetbe is beleélték magukat a szociográfiák szerzői. Arra, hogy a nyolcvankilences átalakulásban az irodalmi és szellemi élet milyen jelentős és meghatározó szerepet töltött be, talán utalnom sem kell. Arról viszont, hogy a politika megváltozása és az irodalom szerepének átalakulása kapcsán milyen rosszul megfogalmazott tételek kerültek forgalomba, mondanom kell pár mondatot. írtam már, hogy nyolcvankilencet követően számos íróból lett politikus, az írók közül jó páran bekerültek a parlamentbe. Ha ott valami nehezen elfogadhatót mondtak, akkor azt sokan az írói munkásságuk részének tartották. Akkor is látszott, most is látszik, hogy nem volt az, ha politikusként politikai színtéren szólaltak meg, akkor az, amit mondtak, nem írói munkásságuk részét alkotta, politikai és irodalmi tevékenységük azonban összeolvadt az általános emberi felelősségükben, mindannak, amit mondtak vagy írtak, végső soron politikai súlya volt. A másik akkoriban gyakran megfogalmazott tétel az volt, hogy az íróknak a szabadon választott országgyűlés hivatalba lépésével már nem kell politikai kérdésekkel foglalkozniuk, arra ott van maga az országgyűlés. Ezt az állítást sem tartottam szerencsésnek, még akkor sem, ha kiváló, ráadásul politikai kérdésekben is megszólaló írótól hallottam, egyrészt azért nem, mert normatív állítást tartalmazott, azaz megmondta, hogy mivel ne foglalkozzanak az írók, másrészt a közvetlen, akár a napi politikai megnyilvánulásokon vagy a törvényhozáson kívül számos olyan társadalmi vagy politikai kérdés létezett-létezik, amelyekben az íróknak akár íróként, akár állampolgárként szükséges megszólalniuk. Vitatkozni ma már mindkét állítással fölösleges. 18. A Forrás világa is felfrissült. Azt, ami a Forrásnál történt velem-velünk, képekkel, képekhez kapcsolódó szövegekkel is meg tudnám mutatni. Használhatnám a képeket úgy, ahogy az otthoni világot bemutató könyvemben használtam őket, a képek mellé írnám mindazt, ami az emlékezetemben él a képen megörökített történésekről. A régi, családi, és az új, irodalmi képeskönyv között mégis lenne különbség. A régi világot megőrző képekből kevés maradt meg, ami megmaradt, azokhoz írtam a magam kommentárjait, az irodalmi világra utaló képekből jóval több maradt meg, a mondandómhoz kellene válogatni belőlük. Rendezvényeinken, a különböző találkozásainkon majdnem mindig ott volt Iskander barátom, ha ő nem volt ott, akkor ott volt más, így a képek, igaz, a szétszóródott képek valóban őrzik a Forrás történetét. Amikor Iskanderről írtam, már felidéztem a Forrás húszéves találkozóján készült képen szereplők nevét. Most az ezerkilencszáznyolcvankilenc és az ezerkilenc43
