Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Füzi László: A világ változása
„A jelenség előhívásának és átvilágításának kényszerét regényed, a Drága Liv mozdította meg bennem, Iván. A regény történéseinek, mozgásainak rendszere éreztette meg velem, hogy kísérletet kell tennem annak a térnek az átvilágítására, amelyikben az életem zajlik. A regény nem elhanyagolható pillanatai és gesztusai élnek bennem. Mondjam úgy, hogy a szereplők gesztusa, a regényíró gesztusa és a regényíró pillanata?... Az egyik pillanat: a történet elbeszélőjének emlékezetében megjelenik a Bazilika fölé érkező nap, bevilágítja a szobát, miközben édesanyja zongorajátékát hallgatja. S az egyik legemlékezetesebb gesztus: Liv minden ügyességét elővéve felosont a Deák téri kapitányság épületébe, hogy ellenőrizze, barátja, Gábor láthatta-e onnét ötvenhatban a Népköztársaság útján közeledő orosz tankokat. Miért fontos számomra a fent idézett pillanat és gesztus? Azért, mert a pillanat és a gesztus egymásra vetítése a tér pontos kijelölésének és átláthatóságának élményét sugallja. Azt, hogy létezik egységes tér, s hogy ez a tér átlátható, megérthető. A tér, regényed terének megértését segítette, Iván, hogy egyszer, teljesen véletlenül, bejártuk a regény terévé összenövő utcákat: az Oktogonról indultunk, ettünk valamit az Andrássy út egyik éttermének teraszán, aztán a Goethe Intézetnél, az Opera mellett ráfordultunk a Hajós utcára, a Hajós utca és a Zichy utca sarkán mutattad a házat, amelyiknek a harmadik emeleti szobáját a Bazilika fölé érkező nap megvilágította. Nem volt innét messze a Deák téri rendőrkapitányság épülete sem, hogy rendőrkapitányság volt, legalábbis 1956-ban - ma már nem az -, Kopácsi Sándor emlékezéséből tudtam. S a tiédből, Iván, hogy ötvenhatban jártál abban az épületben. Az Oktogon - Deák tér - Hajós utca - Zichy utca sarok által kirajzolódó háromszögre aztán rávetítettem ennek a háromszögnek az előző századfordulón kialakult mását. Tehettem, hiszen Krúdy mindent megírt arról a világról, John Lukacs pontosan listába vette, hogy mi történt Pesttel száz évvel ezelőtt, Bölcsics Márta és Csordás Lajos pedig elkészítette Krúdy budapesti színhelyeinek pontos kalauzát. Az Oktogonon, ahonnét indultunk, állt az Abbázia kávéház, az Andrássy úton, az Oktogontól a Deák tér irányába vendéglők és kávéházak sorakoztak, ne felejtsük el a mai írók Boltja helyén álló Japán kávéházat - az Abbázia helyén ma bank található, ahogy szinte mindegyik megszűnt kávéház helyén -, aztán a túlsó oldalon a Nagymező utcai mulatók és az O utcai nyilvánosházak következtek, köztük Ady »kakasos« háza, a Goethe Intézet helyén pedig a híres Három Holló, Ady kocsmája. »Ma már nyoma is eltűnt az Andrássy útról - idézem Krúdyt az említett kézikönyvből, 1925-ből -, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe.« Az Operaház lépcsőjének szobrainál történt meg Ady kalandja a szfixszel, ma már csak könyveket bújva, történeteket rekonstruálva, emléktáblákat keresve jeleníthető meg az akkori tér és az akkori élet, eltűnt minden, az Andrássy út másik oldalán lévő régi Művész is megváltozott, Mándy Iván asztalának helyét is a Te könyved rögzíti, Iván, s azt is Te mutattad meg, hogy a Lukácsban melyik asztalnál ült Mándy, a Lukács cukrászdának is csak az egyik fele létezik, s arra is kevesen gondolnak, hogy a Hajós utcának az Andrássy út Operával szemközti részén lakott Pilinszky. S az Ó utca-Jókai utca sarkán zajlottak Határ Győző háborús kálváriájának nem mindennapos epizódjai... "* Számomra ezzel az „átvilágítással" léteznek a terek, jó tudnom, ismernem a múltjukat, létezési módjukat. * Sándor Iván: Drága Liv, Kalligram, 2002, 66. 36
