Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Vörös István: Eurüdiké-szonettek
És igen, az örökkévalóságot ne az öröknek látszóban keresd! Tökéletlenben a tökéletest, a mólóban a múltat megtalálod. A feltámadó egyszer visszafordul, hiába hoznák ki a halottak közül. Talán ő már a nemlétnek örül? Halálfehér foga a szótól megcsikordul: Hogy nem, ma nem, már nem kell az neki, mi mindannyiunk vágyát képezi, az élet édes ízét rég nem élvezi, és mindig is utálta az erőset, a keserűből itt is jut neki - a végítéletből egy kis előleg. 5 6 Éjjelre ne hagyj nyitva könyveket, s a számítógépen se semmit! A világ burka titkon fólreped, és ellopnak reggelre egy szemernyit abból, amit megírtak egyszer. Előbb egy szótag tűnik el, a sikk mögött nem lesz siker, a partról eltűnik a tenger. Talán szökőár készülődik? De most olyan szép a meder! Most szárazon hever medúza, kagyló és egy delfintetem. A világ rég nem az előírt módon nő, s ezt nem hiszem, hogy megússza. 7 Szidalom, ez az! Ha szidni akarnék bárkit is, lenne rá okom. De arra még nem ok a fájdalom, a félelemtől lüktető halánték,
