Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 9. szám - Vörös István: Eurüdiké-szonettek
Eurüdiké-szonettek i Egy fát kivágtak. És a fészek is kidőlt. O fák védőszentje, mi van veled ma? Madárfészkéből kidöntötték az időt. A tér a helyet a semminek adta, odaadta a valaminek a talánt. Az eltűnt erdőből vadak lopóztak elő, és szelídek támadtak ránk haránt, olyan volt az egész, mint egy bohózat. A kor bedőlt. Bedőlt az öncsalásnak, ahogy alvó arcok holdfényben áznak, és messze elrepült áfát vesztett madár. A férgek örültek a változásnak, a korhadó kéregben szép vasárnap az őhozzájuk is elérkező halál. 2 Az a halál lány volt, de akad férfi is, nem minden dologról megmondható, hogy elérkezik a fel nem foghatóhoz, s ha mégis, hangja akkor is hamis. Hamis a hang, amit a költő énekel, mert most nem költő, s nem is ének kell. Valami másra vágy a vágy nemlét szagú léte ellenében, mi lélekállagú, s nem is a baj, nem is a mélabú, szeretkezés a nőnemű halállal, nem sikoly csap ki szádból, de madárdal.
