Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám - Pólik József: Fejsze az ajtóban

még senki nem csapta be így. Szólni akartam, hogy zárja be a szellőzőnyílást, de akkor már Jóska is üvöltött. Azt kiabálta: nem tartozom neked semmivel, én elvégeztem a munkát, ha nem takarodsz el innen, te rohadék, kimegyek, és keresztben lenyellek. A férfi visszaüvöltött: túl nagy falat vagyok ahhoz, te féreg! Tudod mit? Ha nem engedsz be, letolom a gatyámat, a küszöbödre szarok, aztán kipofozlak a házból, és belenyomom az arcodat. Ha nem adod vissza a pénzemet, esküszöm, megteszem! Nem értettem, miért van ennyire feldúlva, de azt láttam, hogy fejsze van a kezében, s ettől megrémültem. Azt kiabálta: betöröm ezt a kurva ajtót, ha nem adod vissza a pénzemet. Esküszöm, betöröm! Megállás nélkül a pénzét követelte. Odafutottam Jóskához, hogy elrángassam az ajtótól, de ő csak mondta a magáét. Piros volt az arca, mint a cékla. Aztán rám nézett, és így szólt: menj be Ágota a hálószobába, vidd a gyerekeket is. Ez az állat bármire képes. Igen, üvöltött a férfi, képes vagyok bármire! Ronggyá baszom a feleségedet, ha nem adod vissza a pénzemet, a korcsaidnak pedig elvágom a torkát! Jaj, apuka, majdnem összepisiltem magam a félelemtől. Ott álltam Jóska háta mögött, és nem tudtam, mit tegyek. Aztán a gyerekekre néztem. Ott álltak a lépcsőn és sírtak. Odaszaladtam hozzájuk. Ne féljetek, mondtam, a bácsi csak viccel, nem gondolja komolyan. Erre az a szemétláda felnevetett: komolyan gondolom, te némber, majd megtudod, milyen komolyan! Ez már sok volt. Felrohantam a gyerekekkel a hálószobába és az ajtó elé toltam a franciaágyat. Meg a komódot. Aztán bebújtam a két gyerekkel a szekrénybe. És akkor hirtelen iszonyú csat- tanást hallottam. Aztán még egyet és még egyet. A férfi volt. Verte a fejszével az ajtót. Mint egy megszállott, úgy püfölte. Közben pedig üvöltött: felaprítalak benneteket! Felaprítalak, mint a tüzelőt! Teljesen kiborultam. Meg se tudtam mukkanni a félelemtől.- És aztán mi történt?- Nem tudom, apuka. Egy perc múlva minden elcsendesedett. Amikor kinyitottam a szekrényajtót, Jóska már a szőnyegen ült. Ült a sötétben és hallgatott. Láttam, hogy nagyon maga alatt van.

Lajos bácsi szája remeg a felháborodástól.- Hívtátok a rendőrséget?- Nem.- Miért nem?- Nem lehet, apuka. Az a rohadék a rendőrfőnök sógora.

Lajos bácsi a mellkasára szorítja a kezét: talán most kellene összeesni, gondolja, talán most.- Ezt ki mondta, lányom?- Jóska.- A fiam megőrült - motyogja Lajos bácsi. - Az ilyen alakokkal nem szabad ujjat húzni. Hát nem tudja az a kölyök, hol élünk?- Jóskát nem érdekli a politika.- Nem? De hát itt minden politika, lányom. Még az is, amikor a budiban szarok, és kitörlöm az újsággal a seggemet.

7