Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Tőzsér Árpád: S fény van minden tárgy fölött (Naplójegyzetek 2009-ből)

hatjuk, bizony együtt van a világ (értsd: a világosság) és a vakság! De, tenném ehhez a tanulsághoz hozzá ma: a modern kori Egyén, a tömegből kiváló individuum éppen ebben a gyötrelmes együttlétben született meg. Az ember főleg a nyomtatásnak köszönhetően elszaporodott könyvben transzcendeálta magát földi istenként a természet fölé, s ezzel a tettével beláthatatlan sok jót és legalább annyi rosszat okozott a világnak és saját magának. Ennek az antinómiának a jegyében köszöntöm hát most az új könyvtárat, s köszönti a régi komáromi diák a mai komáromi diákokat és tanárokat. Vivát!"

November 1. Nincs új a nap alatt. Például a költő régen lanttal járta a falvakat, városokat, s vitte-hozta a híreket, ma az „író-olvasó találkozó" fedőnév alatt, lant nélkül teszi ugyanazt. Ez az elmésség is Komáromban hangzott el, az író-olvasó találkozóm utáni beszélgetések során. S ezúttal természetesen rólam volt szó: a jelenlevők tőlem várták, hogy afféle Tinódi Lantos Sebestyénként elmondom, elesett-e már Temesvár, azaz mi újság az irodalmi nagyvilágban. Aztán az avantgárdról esett szó, olyan összefüggésben, hogy ez az iskola viszont valószínűleg egyenesen abba bukott bele, hogy mindenáron újat akart mondani és produkálni. Holott már a bibliai Salamon király is mindennap elmondta legalább egyszer, hogy... Nihil sub sole novum, és hogy minden múlandó. (Itt valaki felröhögött: nem is tudtam, súgta-mondta, hogy már a zsidó Salamon is latinul bölcselkedett. Mire a latin tudor azzal vágott vissza, hogy a bölcs Salamon még a madarak és halak nyelvén is beszélt, miért éppen latinul ne tudott volna.) Aztán egy ira- modással James Joyce-nál teremtünk, mert valaki azt vetette föl az „avantgárd bukása" gondolat ellenében, hogy vannak azért olyan avantgárdisták is, akik azt vallják: ami van, az már volt, s a történelem ciklikus. Az Ulysses például egyszerre történik Homérosz és Joyce idejében, a Finnegans Wake-nek meg se eleje, se vége, a cselekménye körbeforog, a saját farkába harap. Aztán megegyeztünk, hogy ilyen alapon akár azt is mondhatjuk, a Finnegans Wake a Prédikátor könyvének az átírása. Szkepszisük és hedonizmusuk rokonítja őket. De az a kérdés azért függőben maradt, hogy James Joyce avantgárd író volt-e egyáltalán. - Én meg most, immár itthon, azon töprengek, hogy hol tarthatott Joyce 1951-54-ben a hozzánk (mármint a komáromi gimnáziumba) vezető úton. (1951-54-ben voltam komáromi gimnazista.) Lapozgatok az akkori irodalomtörténet-tankönyvünkben: a végén világirodalmi kitekintés, benne tizenöt szovjet-orosz író portréja. Más semmi. Mi persze ennek ellenére is olvastunk nemesebb világirodalmat is, mint Azsajevet vagy Fagyejevet, főleg klasszikusokat, de James Joyce neve akkor még természetesen ismeretlen volt számunkra.

Dunaszerdahely, november 2. Farkasszemet nézek a városházával: eddig is tudtam, hogy a korábbi (eredetileg, a huszadik század elején még szállodaként és kávéházként szolgáló) épületet Makovecz Imre tervei alapján építették át, valamikor 1995-ben, de tegnap a rádióban éppen az építész beszélt, s most az ő szemével nézem a templomra emlékeztető városházát és a várost. Makovecz valami olyasmit mondott, hogy mivel ő központi megrendeléseket nem kap, vidéken kénytelen feladatokat keresni magának. A kommunisták, mondta, a „múltat végképp el akarták törölni", de általában csak a vidéki városok főtereit

274