Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
Ezeknek a viaskodásoknak a belsővé tétele táplálta állandó feszültségeimet, mondom. 26. A kilencvenes évek elején is gyorsan történt mindaz, aminek meg kellett történnie. Nem csak a családi életben, hanem mindenütt, a társadalom életének a nyolcvanas évek közepétől-második felétől kezdődő felgyorsulása ekkor még folytatódott, mondom. Meddig tartott ez a felgyorsult élet? Kinek-kinek a maga élete, választott életpályája szerint külön-külön megmondhatatlan időszakokig, a társadalom életében a kilencvenes évek közepére kialakultak azok a formák, amelyek az alapvető kereteket meghatározták, mondom. Az irodalom területén is így volt ez. A nyolcvanas évek második felében kezdték el megjelentetni az addig kiadatlanul hagyott munkákat, ez a sor folytatódott nyolcvankilenc után is, ekkor már egyre inkább az egyes szakterületek addig lefordítatlanul hagyott alapmunkái kerültek sorra, az egyes területek ezzel zökkennek majd vissza a maguk normális életébe, s válnak majd újra a maguk törvényeit követő szakmákká, az addigi érdeklődések is szakmaiakká válnak majd, a társadalom nyolcvankilenc körüli minden iránti érdeklődése így tűnik majd el. 27. A magam munkahelyi élete is sűrű volt, mondanám, ha a munkahelyi élet és a magánélet közé bármikor is vonalat húztam volna. De nem volt elválasztó vonal, a kettő mindig átjátszott egymásba, soha nem választottam el őket egymástól. A Forrás további működéséhez új intézményi keretet kellett kialakítani. Az irodalom egészen más helyzetbe került, mint amilyenben volt, a jelenségek nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szinten is foglalkoztattak. Irodalmi esteket szerveztünk, irodalmi estekre mentünk, utaztunk is, ez a mindennapi élet mellett komoly lekötöttséget jelentett, mondom. Tanulmányokat, kritikákat írtam, ezekből az írásokból áll majd össze a második könyvem. Most, visszatekintve érzem, hogy későbbi írásaim ekkor alapozódtak meg. A nyolcvanas években alapvetően érzelmi szinten, most már gyakorlati szinten, egy-egy bennem élő témát ekkor már kezdtem kidolgozni. Tanulmányokat írtam, de talán fontosabb volt, hogy az elindított dilemmák tovább dolgoztak bennem, aztán egyik-másik majd megköveteli a végső kidolgozását. 28. Péter fiunk ezerkilencszázkilencvenegy október másodikén született meg. Gyermekeink közül egyedül őt láttam újszülötten, rögtön a születése után. Akkoriban még nem volt apás szülés, így Péter születésekor a szülőszoba előtt ültem, ugyanúgy, mint mindkét lányunk születésénél, a nővérke pedig időnként 259
