Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
A demokrácia sokrétűsége megnöveli az egyéni életutak közötti különbözőséget, egy-egy életút leírásában szükségszerűen megnövekednek a magánérdekű vonások. Singer, a történetmondás nagymestere mondja, hogy egy élettörténet, egy teljességre törekvő élettörténet végtelenül unalmas is lehet. Mindezt azért mondtam el, mert eddigi olvasóim, akik sokszor a maguk életének párhuzamait vették észre könyvem előző részeiben, könnyen csalódottá válhatnak, hiszen innentől kezdve a korábbinál jóval kevesebb párhuzamossággal, rokon történéssel találkozhatnak majd, mondom. Továbbra is életem társadalomtörténeti vonatkozásait keresem, de annak, amit leírok, a társadalmi érvényességét magam is kevésbé érzem, mint ahogyan korábban éreztem, mondom. Singer a következőket írta a Szerelem és száműzetés című könyve elé: „Habár a Szerelem és száműzetés formája és tartalma szerint lényegében önéletrajz, szó sincs róla, hogy életem teljes története volna a gyerekkortól harmincas éveim közepéig, ahol a könyv véget ér. Sokan élnek még azok közül, akikről írok, ezért - és néhány személyes természetű okból - meg kellett változtatnom neveket, dátumokat, sőt kivételesen itt-ott az események menetén is igazítottam. Ha már itt tartunk: nem is lehet megírni valakinek az igaz élettörténetét. Az túllépi az irodalom hatáskörét. Egy teljes élettörténet, bárkinek az életéé, végtelenül unalmas és végtelenül hihetetlen lenne. "* * I. B. Singer: Szerelem és száműzetés, fordította és a jegyzeteket írta: Mészáros György, Budapest, 1991. 7. 8. A nyolcvankilenc körüli időszakban éreztük a történelem működését, láttuk-tud- tuk, hogy az, amit megélünk, bekerül a történelemkönyvekbe, mondom. Ez is érdekes volt, a világnak ez a tája addig csak a gyors és elbukott forradalmak, s az azokat követő véres megtorlások révén került be a történelemkönyvekbe, vagy még akkor sem. A nyolcvankilences átalakulás időszakában, vagy közvetlenül azt követően, jelentették meg magyarul a nagy és népszerű történelmi-művészettörténeti enciklopédiákat, azokból a kelet-európai világ történései, művészet- történeti emlékei nagyobbrészt hiányoztak, így a könyveket a magyarországi megjelentetésükkor a kiadók pótfejezetekkel, hazai tudósok által írt fejezetekkel látták el. Valószínűleg a nyugati világ gondolkodásából is hiányoztak a keleteurópai történelem megértéséhez szükséges ismeretek, de lehet, hogy maga a kíváncsiság is hiányzott, mondom. A mi életünkből viszont a történelem hiányzott, mi, legalábbis az otthoni világban, nem csak a nemzet alatt éltünk, Németh László harmincas években Tamási Áron, Veres Péter munkái kapcsán használt kifejezésén azt értem, hogy a mi nemzedékünk előtt élők sorsa iránt a társadalom nagyobbik része semmiféle érdeklődést nem mutatott, hanem nagyobbrészt történelem nélkül is éltük a magunk életét, merthogy lényeges történelmi eseményekkel a mi világunkban nem találkoztunk. így hát némiképp örömmel töltötte el az embert, hogy történelmi jelentőséggel bíró események is zajlottak vele, körülötte, mondom. 248
