Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
Fűzi László A világ változása III. rész 1. Az, amiről most írok, nem a nyolcvankilences változás következménye. Ezerkilencszáznyolcvankilenc mérhetetlen jelentősége abban áll, hogy ismét a világ részévé tett bennünket, s megadta annak a lehetőségét és felelősségét, hogy a világból azt fogadjuk el, amire szükségünk van belőle, mondom, így persze ez sem igaz, valójában azt szeretném, ha igaz lenne, de tiszta helyzetek nincsenek, mondom, ebben a korban is sok minden ránk préselődik, számos nekünk nem tetsző jelenség elől nem tudunk kitérni. Tudom, az általánosítás szintjére való helyezkedés leegyszerűsítésekkel jár, ahogy azt is tudom, hogy döntési helyzetek nem minden helyzetben adódnak, s hogy a világot, annak változásait nem zárhatjuk ki magunkból, ám az a világ, amelyikbe nyolcvankilencben beleléptünk, s amelyik azóta is folyamatosan változik, az egyes embert nagy felelősséggel ruházta fel önmaga életének megélése kapcsán is. Természetesen csak akkor, ha egyáltalán módjában áll azon gondolkodni, hogy miképpen élje meg a maga életét, mondom. 2. A nyolcvankilenchez közeli időszakban szabadok voltunk, mondom. Ez volt a legnagyobb élményünk, a szabadság, folytatom a mondatomat arra az időszakra emlékezve. Egy életre megjegyeztem egy rossz költő akkor olvasott rossz sorát, szokom a szó szabadját. Elviselhetetlenül rossz sor, de nem az a rossz benne, amit mond, hanem az, ahogyan mondja. Nem jegyeztem volna meg, ha nem éltem volna át a szabadság élményét, mondom. Tudom, nehéz a szabadságot definiálni, de akkor valóban szabadnak éreztük magunkat. Nem voltunk gazdagok, a lehetőségeink, legalábbis az anyagiakat tekintve, nem lettek nagyobbak, mint amekkorák korábban voltak, szertelenek és felelőtlenek sem voltunk, de elhittük, ott és akkor, hogy minden megtörténhet, ez frissességet, kedvet adott az embereknek, talán ezért történt meg maga a rendszerváltás is, mondom. 245
