Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A város mint zárt és nyitott tér
Gyáni Gábor A város mint zárt és nyitott tér A város, a városiasság - történeti fogalomként - a térbeli lehatároltság, a zártság szinonimája. „A korábbi korok városa erődszerű külső vonala által öltött testet a tájban."1 A város olyan önmagába zárt területi entitás, amely jogi és egyéb szempontok szerint azon túl, hogy elkülönül a vidéktől, egyszersmind felette is áll a falvaknak. A város önmagáról alkotott képében a települést védő-óvó védművek, a városfalak jelentik a fő biztosítékot arra nézve, hogy a város nem olvad fel (egészen) a vidéki életben. A városfalak számos jogi és adminisztratív, továbbá gazdasági-társadalmi tényező együttes közreműködésével képesek ez irányban hatni. Azzal, hogy a 18-19. század fordulójától Európa-szerte megindult a városfalak bontása, hogy könnyebbé váljék a városok demográfiai növekedése és modernizálódása, döntő átalakuláson esett át a városiasság fogalma is. Ez azzal járt, hogy amíg a „város korábbi formájában nem csak zárt, de egyúttal társadalmilag koncentrált tér is volt", a városfalak lebontása nyomán „sokkal inkább egy több központra széttöredezett térnek tűnik: ez az a bizonyos szegmentált város, amelyről az urbanisták beszélnek majd".2 3 Többről is szó van itt persze, mint a városi tér két eltérő formájáról, valójában két különböző társadalmi entitás felel meg a város múltbeli és jelenbeli valóságának. Amíg „a régebbi városnak már önmagában jelentése volt: megfeleltethettük egymásnak a város kialakult formáját (a zárt várost) és egy társadalmi berendezkedést (az ancien régime zárt társadalmát)"? addig a szegmentált városban a tér és a társadalom között nincs ilyen, a múltbelihez foghatóan egyértelmű és közvetlen megfelelés. Pontosabban szólva: bár újrateremtődik a tér és a társadalom közötti „összhang", de nem a város egészében, hanem kizárólag csupán egyes részeiben. „A védművek lerombolása utáni nyitott városból hamarosan különböző kategóriájú terekre felosztott város lesz, és e felosztásban az urbanisztikai normák merevsége semmiben sem marad el a korábbi városok zártságát őrző adminisztratív és rendőri szabályozások szigorúságától."4 Bár tényként fogadhatjuk el a város nyitottságát, a modernitással együtt járó kinyílását, ugyanakkor a hely használatának, társadalmi elsajátításának a változatos társadalmi gyakorlata újfent létrehozza a zártságot, még ha ez inkább csupán a folytonosan bővülő és 1 Walter 2003: 184. 2 Walter 2003: 188. 3 Walter 2003: 188. 4 Walter 2003: 188-189. 205
