Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

volna be. Az újságíró nem tartozott vidéken a polgári társadalomhoz, előre köszöntek neki, de nem hívták meg ebédre. "u

Márai az újságírásról

Az újságíró úgy beszél olvasójával, mint személyes ismerőssel: bizalmasan és közvetlenül. Nézd, ez és ez történt - mondja. - Mit gondolsz, segíthetünk még?... (Újságot írni)14 15

„Akkor is ír, ha sétál az utcán, vagy fellép egy villatnos peronjára. Vezércikket fűz a cipőjébe reggel, regénytémákkal beretválkozik. Úgy áll készen az írásra a nap minden percében, minden porcikájában oly ideges remegéssel, mint versenyparipa startnál, futásra" - írja Bálint Jenő egy Máraival készített interjú kezdetén.16 Hogyan áll mindazzal Márai, amit Ambrus Zoltán 1910-ben megfogalmazott, nevezetesen a komolyság és tartalmasság, a félműveltség, a léhaság kultuszát vagy a nyelvi megformáltságot illetően?

írónk újságírói elvei egyik legfontosabbja az igényesség. Az ifjú Grosschmid Sándor17 18 már Ambrus cikke után egy évtizeddel is komolyabb igényekkel kezdett a zsurnalisztikába. Szellemes megfogalmazásai, iróniája vonzó-távolító hatása, világos stílusa, nyelvi tisztasága kezdettől fogva remek eszköznek bizonyulnak. Márai pályáján több alkalommal vall az újságíráshoz való viszonyáról; legismertebb és egyik legadekvátabb Újságot írni18 című konfessziója, de idetartozik több, kevésbé ismert cikke is. Egyik 1931-es írása például így foglalja össze másfél évtizedes tárcaírói tapasztalatait: „jegyzetek arról, hogy »mit is szeretnék«. A felelet steril nosztalgia: újságot szeretnék írni, a szónak egy bonyolultabb értelmében, újságot az emberekről, a földről, mely mindenütt egyformán érdekes és titokzatos, Miszlókán csakúgy, mint Delhiben, újdonságot jelenteni az embereknek egymásról, szokásaikról, életük kompozíciójáról - de jó lenne a szónak ebben az értelmében riporternek lehetni! A franciák ezt a fajta újságírást úgy hívják: a tanúskodás irodalma. Tanúskodni a Föld mellett. Tanúságot tenni az emberek mellett. Nem ismerek nagyobb célt. Újságíró szeretnék lenni. "19

Milyen az ideális újságírás és újságíró Márai szerint?

1. Diszkrét, de nem lehet semmitmondó. Az Újság időszakában (1924-1936) számos cikke látott napvilágot, mely hangnemével heves ellenállást váltott ki. Az erre adott reakciók elsősorban politikai jellegűek voltak, és az író túlságosan karakteres kiállása mellett cikke megjelenési helyét, lapja tulajdonosi körét bírálták. (Ilyen volt pl. Déneske című írása az édesanyját meggyilkoló kamaszról, és Tamás László ennek kapcsán írt heves támadása.) Mégis, alapvetően a diszkréció, a tanácsadói szerep és a finoman fűszerezett stílus jellemzi őt. Nem szereti az üres, fecsegő publicisztikát, ennél stílusa is feszesebb; sokkal inkább hatni szeret, szentenciaszerű mondatokkal útjára bocsátani olvasóit.

„Bizonyos, hogy az újságírónak nem kell diszkrétnek lennie, nem kell inkább diszkrétnek lennie, mint az írónak, mert ha túlságosan finnyás, diszkrét, előkelő, könnyen abba a hibába esik, mint a

14 Egy polgár vallomásai. Bp. 1934. 85.

15 Új Idők, 1937. jan. 1. 1. sz. 6.

16 írók beszélnek. Márai Sándor. = A Reggel, 1933. máj. 29. 22. sz. 12.

17 Márai Sándorként írja alá ezeket a cikkeket, de ekkor még inkább álnévnek tekinthető a Grosschmid név mellett. 1916-tól több alkalommal használja a Salamon Ákos álnevet is, hivatalosan csak 1939-től lesz Márai Sándor.

18 Új Idők, 1937. jan. 1. 1. sz. 5-7.

19 Pesti notesz. = PrágaiMH, 1931. jan. 4. 3. sz. 6.

65