Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Márai Sándor: Levél a Dunántúlról; Vasárnapi krónika, Cselédek
haza kell menni Marosvásárhelyre. Ennyi édesanya és nénike egyszerre, egyidőben még nem betegedett meg Magyarországon, mint az elmúlt esztendőben. Valóságos vész és járvány tört ki a háztartási alkalmazottak édesanyái és nénikéi között. Nemrégen találkoztam Violával, aki beteg nénikéjére hivatkozva mondott fel három hét előtt: a Tabánon ült egy pádon a nénikével, aki tűzoltóegyenruhát viselt és szép, hegyesre pödört bajsza volt. Mert ez mindennek a tetejébe következett be, ez a nyomorúság, ez a kiszolgáltatottság, a személyzet hisztériája. Mit akarnak? Nem tudok változtatni egy világrenden. Fizetek, amennyit csak bírok, még azon felül is, etetem, mosdatom, melegítem őket, mit tudják ők, hogyan gondolok csütörtökön a vasárnapi ebédre? Nem, százszor is mondom, nincs igazuk. Valaki megőrjítette őket. Majd megbánják még. Mondd, édesem, nem tudsz valakit?... Legalább elsejéig, legalább délelőttre... 2. Viola szelíden, de makacson, ezt mondja:- Nem maradhatok, nagyságos asszony, kérem. Beteg a nénikém. 3. Én mindenesetre lemegyek a kávéházba, hogy semleges helyen, viszonylagos nyugalomban fejezzem be ezt a cikket. Ezt írom:- Mit is tudok én erről a forrongó, izzó kérdésről, a cselédkérdésről? Azt hiszem, nem sokat, s ugyanakkor azt hiszem, mindent. Sokáig éltem olyan országokban, ahol a cselédkérdés, a szó közép-európai értelmében, ismeretlen volt, egyszerűen azért, mert nem volt cseléd így Franciaországban és Angliában. A házimunkákat természetesen ott sem vikáriusok, hanem pesztonkák, szobalányok, szakácsnők és e célra kiképzett, rendkívül ünnepélyes viselkedésű férfimunkások végezték. De a cseléd, a szó Közép-, illetve Kelet-Európábán fogalmazott értelmében, ismeretlen jelenség volt. A kispolgárság és a polgárság nagy rétegei órabéres háztartásbeli munkásokkal dolgoztak , femme de ménage-okkal4, bonne non-logée-val5, akik reggel érkeztek, nagy kézügyességgel beseperték a szemetet az ágy alá, villámgyorsan főztek, takarítottak, s aztán délután - öt vagy hat órai munka órabérét retiküljébe rejtve - a háztartásbeli bérmunkás eltávozott a lakásból. Állandó személyzetet csak a dúsgazdag, nagy lakásokban, nagy életformákban élő kevesek tartottak a háború után, Franciaországban és Angliában: az orvos, ügyvéd, mérnök, kinek inasa, szakácsnője, szobalánya is volt, feltétlenül milliomosnak számított. Amikor nálunk, tíz-húsz évvel ezelőtt, harminc, negyven pengőt fizettek egy szobalánynak, Párizsban és Londonban százötven, kétszáz pengőt fizettek. Ezek a nyugati háztartásbeli munkások szigorúan elhatárolt munkakörben dolgoztak, az inas nem kefélt ruhát, ha ajtót is nyitott, a szobalány nem nyúlt a konyhában egy pohárhoz sem, mert a mosogatás a konyhalány 4 femme de ménage (fr.) - takarítónő 5 bonne non-logée (fr.) - bejárónő 60
