Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Márai Sándor: Levél a Dunántúlról; Vasárnapi krónika, Cselédek
Márai Sándor Levél a Dunántúlról Fabick, a Prohászka-kastély, hat Habsburg meg egy vak zongorista Fabicknál lakom, az ő vendége vagyok itt, Székesfehérváron. Pesten ismerik Fabickot, a nevét nem kell magyaráznom.1 Az első és a második forradalomban ismerték meg, szikár, napsütött, erős matrózteste mindenütt ott volt, ahol tömeg, vajúdás, botrány és forradalom készült. Faj- és valláskülönbség nélkül általában minden gyűlést széjjelvert, amelyet feleslegesnek tartott. Az események igazolták, neki volt igaza. Névleg a katonatanács alá tartozott, igazában pedig sehová. Száz-százötven embere volt mindig, tengerészek, akiket mindig megválogatott, nevelt, kipróbált, átselejtezett, s akik ma úgy ragaszkodnak hozzá, mint egy bálványhoz. Egy lépést sem tesznek nélküle. A Fabick-csoport címe: Fabick tengerészkülönítmény. Ezek nem autós tengerészek. Két napja élek közöttük ebben a poros városban, ahova a forradalom még csak legszélsőbb hullámait küldte el, fáradt hullámveréssel, az alvó házak, zsíros, nehéz szívű túladunai [sic!] élet barázdái közé, s valami nagy jó érzéssel és csendes csodálattal figyelem őket, embernyi egész embereket. Ezek nem pesti tengerészek, akik között sok becsületes és fanatikus ember akadhat, de ferencvárosi szegény legény majdnem ugyanannyi, ezek mind katonák, a „katona"-fogalom valami új értelmében. Szabad katonák: egy belső forradalmi regulára dolgoznak, nem ismernek más törvényt. * Székesfehérvár: hadtest, por, alacsony házak, néhány szép faragású régi kapu, minden kávéházban cigány, különben valami hallatlan szenny és fásult lustaság az egész városon. Az élet lassan ver itt a nagy melegben. Néha autók rohannak a városon keresztül, éjjel szirénák bőgnek, aztán hosszú órákon megint csend. A templom, a kolostor, a püspöki kastély feltorlaszoltan áll az apró házak között. A közismert vidéki „Fekete Sas" egészen piszkos szálloda, öreg politúros bútorok és márványlapos mosdó. Prohászka Ottokár püspöki kastélya a város közepén áll, széles, nagy, zöld és fehér cirádás kastély, barokk és renaissance elemekkel, gyönyörű faragott kapuval, szárnyas, fehér rácsos ablakokkal. Az erkélyről vörös zászló leng le. A kapu előtt fegyveres tengerész sétál. Az épület háta mögött, 1 Helyesen: Fabik Károly (1890-1930-as évek vége). Az I. világháború alatt a haditengerészetnél szolgált, 1918-ban Nagykanizsán egy félkatonai különítményt szervezett. 1919-ben előbb Budapesten, majd az országban több helyen a Tanácsköztársaságot védve számoltak fel mindenféle ellenállást. A Szovjetunióban halt meg, valószínűleg kivégezték. 57
