Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - „Mostanában megtanultunk álmodni a jövőről” (Ailer Piroskával Rigó Róbert beszélget)

országosan is. Ezek különböző megjelenési színterek és formák, amibe a kulturális élet is beletartozik, de nagyon sok minden más is. Gondolkodunk rajta, hogy a korábban működő szabadegyetemeket újra kellene indítani, hogy tartsunk kötetlenebb és nyitott előadásokat, meséljünk. A Kutatók Éjszakája is egyfajta nyitás az átlagpolgár felé is. Az a cél, hogy ide az egyetemre majd be lehessen jönni, mert itt vannak szolgáltatások, lehetőségek, programok. Ezt kommunikálni, szervezni kell, ami újabb kapacitásokat igényel. Ez a harmadik misszió most egy új terület, bár szerepként korábban is megjelent, ezzel is nagyon szeretnénk foglalkozni. Tehát ebbe több időt, energiát kell fektetni, az biztos. Már egy ideje dolgozunk azon, hogy amit jó lenne bevinni a köztudatba, ahhoz megkeressük a megfelelő csatornákat, a lehetőségeket, bizonyos értelemben most tanuljuk ezt is. Az új campuson lesz egy multifunkciós épület, kifejezetten erre a célra, koncerttermet álmodtunk ide és kiállításokat, akár időszaki kiállításokat is lehet rendezni, és rendezvényeket is lehet majd tartani itt, nagy rendezvényeket is, mert lesz egy 500 fős előadó, ami technikai megoldásait tekintve egyedülálló lesz a városban, tehát itt majd az igazán nagy konferenciákat is meg lehet rendezni. A tervekben szerepel az intelligens egyetem, a „smart university" kialakítása is, tehát az, hogy például szabadegyetemi előadásokat lehetne on-line, internetre kivinni. Miért ne lehetne egyébként közérthetőbb előadásokat, szabadegyetemi előadásokat nyilvánossá tenni, amit bárki meghallgathatna? A campus tervein látszik, hogy az épületek egy teret vesznek körbe, ahol akár 500 főt is le lehet majd ültetni, itt akár nagyobb szabadtéri komoly- és könnyűzenei koncerteket, előadásokat is lehet szervezni. Az egész épületegyüttes látványtervén látszik, hogy nincs kerítéssel körbezárva, tehát nyitott lesz az egész, ami ugyan felvet biztonsági kérdéseket, de sugallja az intézmény nyitottságát is. Azt üzeni, hogy egy átlagember bármikor, amikor arra jár, akkor besétálhat. Szóval egy másfajta, egészen nyitott szellemiséget akar felmutatni.- Az eddigi beszélgetés alapján látszik, hogy mi nem a tudományegyetemmé válást szeretnénk megcélozni, hanem az alkalmazott tudományok egyetemének szeretnénk megfelelni, azaz elsősorban helyi, regionális szerepkörben gondolkodunk, illetve az alkalmazott tudományokban, azaz a helyi ipar, társadalom, gazdaság szükségleteinek kielégítésében.- Igen, azt gondolom, hogyha ezt így meg lehet fogalmazni, akkor ez a főiskola korábban is ezt a szerepet kívánta betölteni, és művelte is, talán sikerrel. Persze azt is szeretnénk, hogy a hallgatóink, a helyi, regionális vállalatok és intézmények, a környezet, ami minket körbevesz, is elégedett legyen azzal a teljesítménnyel, amit mi nyújtani tudunk. Az egy másik kérdés, hogyha ezt mi egy növekedési pályára helyezzük, akkor ez hogyan tud bizonyos területeken országosan, és a terveink szerint nemzetközileg is megjelenni. Fontos, hogy egyfajta földrajzi értelmű növekedés is legyen, olyan értelemben, hogy kialakítsunk egy nemzetközi kapcsolathálót, például, hogy a nem hazai, nagy EU-s projektekben is kialakuljanak külföldi partnerségeink. Ezeket is építenünk kell, de azért ez az egyetem továbbra is szeretne gyakorlatorientált, vállalatokkal együttműködő, nyitott - egyszer a hallgatók mondták, hogy barátságos -, szó119