Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások
ságra helyezkedtek el, jobbára a homok és a réti talajok találkozási zónájában, a semlyékek partjain. Érdemes fölfigyelni a hasonlóságra (vagyis hogy a tájhatári helyzet milyen többletet jelent az agrártelepülések életében) Kecskemét helyválasztását és fölemelkedését illetően! A tatárjárástól Mohácsig Az időszak földrajzi és tájhasználati jellemzői:- a kis jégkorszak kezdete,- a tatárjárás pusztító településhálózati következményei,- a kultúrtájjá formálódás megtörése, területhasználati visszarendeződés,- mérsékelt homokmozgások. A kultúrtájjá formálódás folyamatát a tatárjárás megrázó erővel vetette vissza. A Dunától keletre fekvő országrész tragikus népességveszteséget szenvedett el, az aprófalvas településrendszer megsemmisült. A történelmi kényszerből ez időben betelepített kunok néhány évtized alatt rögzülő szálláshelyeiket jobbára a korábbi települések helyén, de az Árpád-korinál jóval ritkábban, 6-10 km távolságokra hozták létre. A Kunsághoz hasonló sűrűséggel települtek újjá a magyar népességű területek is. A legeltető nagyállattartás már a török hódítást megelőző évszázadban meghatározó tájhasználati formává vált, mintegy visszaállítva a homokvidék sztyeppjellegét. A földművelés jelentősége vidékünkön a lassú térnyerés ellenére másodlagos maradt. Bár régészeti leletek korábbról is igazolják városunk szűkebb környezetének lakottságát, de Kecskemét első írott említésével - mint birtoktesttel - csak ebben az időszakban, 1353-ban találkozhatunk, mezővárosi mivoltára vonatkozó első utalás pedig 1368-ból való. A török uralom Az időszak földrajzi és tájhasználati jellemzői:- a kis jégkorszak legnagyobb lehűlései,- tetemes népességvesztés, a településhálózat drasztikus szétesése,- nagyarányú földhasználati visszarendeződés, pusztásodás (beleértve a kíméletlen erdőpusztítások kezdetét). A török hódoltság idején ismét kedvezőtlen fordulatot vettek az ország népesedési, gazdasági-társadalmi és tájhasználati folyamatai. A Két víz köze lakosságának nagyobb része - különösen a 15 éves háború (1591-1606) ismétlődő sanyargatásaitól megtörve - elmenekült. A következményeket ekként összegzi Hornyik János:24 „E vidék [...] Buda várának a töröktől visszavételekor (...) kietlen pusztaság [...]. Itt az országútban Pesttől Kecskemétig semmi, Kecskeméttől Szegedig ismét semmi város vagy falu fönn nem maradt." A Három városon (Kecskemét, Nagykőrös, 24 Hornyik J. 1927: 32. 25
