Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások
zése szerint „a Duna-Tisza köze makrohomogén, ám egyúttal mikroheterogén területegysége hazánknak".2 A hátsági futóhomokfelszín részben kötött formakincsű. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a felszínt a futóhomok áthalmozódása és leülepedése idején is homokpusztai növényzet borította. Mozgó buckafelszínek hazánkban ma kizárólag a Kecskeméttől alig 20 km-re nyugatra fekvő Fülöpháza határában tanul- mányozhatóak. A nagy akkumulációs homokmezők előterében, különösen pedig a Homokhátság csekély terepesésű, mérsékeltebb tagoltságú délkeleti lejtőjén sok a lefolyástalan vagy gyenge lefolyású terület. Ezekben a mélyedésekben 8-15 ezer éve, a jégkorszak utolsó interglaciálisában és az óholocénban szikes tavak sokasága keletkezett. Kecskemét környéke ma döntő hányadában kultúrtáj. Szinte csakis módosított és átalakított tájrészekkel találkozhatunk itt. A régi kecskeméti határ távolabbi természetes, illetve természet közeli maradványterületei ma a Kiskunsági Nemzeti Park részei. A Homokhátság felszín közeli képződményei földtani értelemben laza üledékes kőzetek. Üledékanyaguk kiinduló közege a Duna felső-pleisztocén előtti hordalékkúpja. Felszínének döntő részét azonban - akár több tíz méter vastag (Nyárlőrinc környékén 120 m!) - futóhomok borítja, amelyet vékonyabb, nem folyamatos településű löszkötegek tagolhatnak. A homokot a jégkorszakot megmegszakító, közbülső felmelegedési időszakokban és a holocénben - számos alkalommal ismétlődve - a nagy munkaképességű északnyugati szelek fújták ki a hajdani hordalékkúpból és az egykori hullámtér még növényzetmentes felszínéről, majd telepítették tovább. A hátsági futóhomok- és löszfelszínek egységes északnyugat-délkeleti rendezettsége tehát - és ezt újra meg újra hangsúlyoznunk kell - az uralkodó szélirány geomorfológiai lenyomata, nem pedig hajdani Os-Duna medrek maradéka. A városterület domborzati képe Kecskemét a Duna-Tisza közi hátság két kistájának határán települt város. Nyugati fele a Kiskunsági-homokhátra, keleti határrésze a Kiskunsági löszös hátra fekszik. A kistáj-határ a Méntelek - Úrihegy - Petőfiváros - Alsószéktó - Kiskőrösi út vonalán húzódik, nagyjából észak-déli irányban (2. ábra). A Kiskunsági homokhát szél szállította homokfelszínű (ún. eolikus) síkság. A városnak ezen a részén északnyugat-délkeleti futásirányú, enyhén hullámos buckavonulatok (Borbás, Nagynyír, Úrihegy, Matkó) adnak finom tagoltságot a tájnak. A buckavonulatok között mésziszapos, hajdan lefolyástalan, vízállásos laposok húzódnak. A kistájhoz tartozik a város legmagasabb természetes pontja, a Csődöri-dűlő egyik határhalma (137 m) a lajosmizsei határszélen. A terep alig 2 Várallyay Gy. 1985: 76. 12
