Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kovács Krisztina: Nem lehetsz vak Granadában
Kovács Krisztina Nem lehetsz vak Granadában Száraz Miklós György: Elpatkolsz szívem, mint a pinty Száraz Miklós György szépíróként a kilencvenes évek vége óta van jelen a magyar irodalmi köztudatban. Eddigi prózai életművében három regény (/Íz Ezüst Macska, 1997, 1999; Lovak a ködben, 2001; Menyasszonyfátyol, 2001), egy mediterrán utazásokat egyesítő esszéregény (\Ó, Santo Domingo!, 2003) és egy tárcanovellákat tartalmazó válogatás (Andalúziái kutyák, 2012) szerepelt. A 2014-es Elpatkolsz szívem, mint a pinty a hatodik tisztán irodalmi vállalkozása, a novelláskötetek közül pedig az első. Száraz eredetileg és mindemellett történész, művelődés- és kultúrhistóriai kalandozásaival az Emléklapok a régi Magyarországról (1991, 2002), a Magyarország csodái (2002), a Cigányok: Európa indiánjai (2007) című, jobbára reprezentatív összefoglalóiban vagy akár a Mészáros László fényképész albumához (A Duna, 2005, 2006) irt kísérőszövegeiben találkozhattunk. Az alkotó két identitása mind a választott témákban és időszakokban (a középkor és a kora újkor iránt mutatott kiemelt érdeklődés), mind a formában (töredékekből építkező, lassan csordogáló esszé) markánsan mutatkozik meg. Arról nem is beszélve, hogy e szépprózát elbeszélői csavargóként barangolják be, a narrátorok választott térségei a Kárpátmedence és a Mediterráneum, természetes módon a historikusként is a vándorló, kultúrájukért és létezésükért is keményen megküzdő népekre fókuszáló auktor irodalmi alteregói, akik a bolyongó számkivetettek, korábbi kötődéseiket elvesztő kóborlók jelmezeit öltik fel. Száraz szépírói pályája első olvasásra jól detektálható hasadásokat tartalmaz. A pályakezdést jelző három regény Az Ezüst Macska, a Lovak a ködben és a Menyasszonyfátyol a mágikus realizmus eszközrendszerét a felvidéki, partiumi, erdélyi, budapesti helyszínek és sorsok bemutatása közben használta, ennyiben az alkotóval kapcsolatban említett párhuzamok közül (1. Laik Eszter az új kötetről írt kritikáját: L. E.: Gyilkos novellák: http://www.irodalmijelen.hu/2015-jan-6-1217/ gyilkos-novellák) a Bodor Ádám felé mutató kapcsolódási pontok említése is releváns felvetés. Mindemellett, érzésem szerint, ez az első alkotói időszak mutatta meg, hogy Száraznak nem a nagyobb forma és a kompakt narratíva, egész egyszerűen nem a regény az igazi terepe. A Lovak a ködben Budapestre érkező, útkereső, új identitást teremtő felvidéki egyetemista hősnője, ahogy Az Ezüst Macska 16. századi történetének hőse, Jacobus Troll is kicsit idegenül mozog saját ima- ginárius terében. Bár a szüzsé mindkét esetben markánsan szívta magába a fantasztikus és a történeti narratíva karakteres jegyeit, a végeredmény mégis hiányérzetet kelthetett a téma iránt érdeklődő olvasóban. A mágikus realista jegyek konzekvens használata persze vitathatatlanul meggyőző momentuma volt az első három könyvnek is. Az Ezüst Macska felütése a halott főszereplőt láttató olyan jellegzetes beállítás, amelynek reminiszcenciái a Száz év magány első sorai felé vezetnek: „Jacobus Trolit nem érdekelték a világ kisebb vagy nagyobb fontosságúnak mondott eseményei. Jacobus Troli ugyanis halott volt." (Az Ezüst Macska, 7.) Száraz harmadik regénye, a Menyasszonyfátyol ennél is határozottabban utal minket Márquez prózájának világába, amikor elbeszélője a világirodalom legerősebb regénykezdésének tartott híres első mondatot teszi irodalmi mintává: „»Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.« így kell elkezdeni." (Menyasszonyfátyol, 6.) 107
