Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után

- De a sérelmeket nem lehet örökké bezárva tartani, mert elemésztik az embert.- Nem bizony - adott igazat Ildinek Klári néni, miközben egy újabb adag süteményt tuszkolt a szájába.

Te jó isten, fohászkodtam magamban, és titokban Mariannra pillantottam, aki összeszorított szájjal egy foltot bámult a térítőn.- Gyermekkorunkban a szüléink és a tanáraink sérüléseket és töréseket okoztak nekünk - folytatta határozott hangon Ildi, mintha csak egy könyvből olvasná.- A szüleid...? - kérdezett vissza az anyósom nagyokat pislogva.- Nem szabad úgy éreznünk, hogy ha azt akarjuk, szeressenek bennünket, akkor az énünk bizonyos részeitől meg kell szabadulnunk - fejezte be eszmefuttatását a sógornőm, immár hisztérikus hangon.- Mi nem okoztunk neked semmiféle sérülést vagy törést! - tiltakozott fejhangon az anyósom.

Kicsivel később, rövid, bár annál kínosabb csend után, már némileg rendezettebb arcvonásokkal még hozzátette:- Apáddal mi mindig a legjobbat akartuk neked és a nővérednek.

Ildi és Mikós fiatalabbak voltak nálunk, és már ahhoz a generációhoz tartoztak, amelynek esze ágában sem volt az egyetem után megházasodni és gyereket csinálni, s ezzel belépni a szüleik küzdelmes, egyhangú és meglehetősen unalmas világába. Mindketten végigbulizták a húszas éveiket, és csak a harmincas éveik elején csillapodtak le. Akkor aztán családot alapítottak, és elfoglalták a helyüket a lassan megmerevedő magyar kapitalizmusnak a technokraták számára kijelölt kényelmes világában. Felköltöztek a Rózsadombra, a házukat Lignet Rose- bútorokkal rendezték be, Miklós borokat gyűjtött, és borvacsorákra jártak a hozzájuk hasonló házaspárokkal. Ildinek vettek egy Lexus RX400-ast, amelyet idővel egy 450-es modellre cseréltek; a sógorom egy céges Audi A6-ossal járt. És bár az elegáns, dióbarna bőrüléssel, rózsafa kormánnyal leszállított kocsit MMI touch® rendszerrel kiegészített MMI Navigáció plusz berendezéssel és Bose Surround Sound Systemmel is felszerelték, Miklós gyakran panaszkodott rá. Teniszeztek és Franciaországba jártak síelni, nyáron a Maldív-szigetekre utaztak. A sógorom, hasonlóan sok más kortársához, telerakta a lakásukat méregdrága kütyükkel, amelyeket a szaknyelv szórakoztató elektronikának nevezett. Mivel a Playboy rendszeres olvasója voltam, tisztában voltam vele, hogy a Meridian DSP7200SE hajlított ívekkel operáló hangfal, az Audio Note Ongakun erősítő, a L'Epée Star Trek ihlette asztali órája, a Samsung Bendable UHD tévéje, amely szinte kötelező tartozéka a házimozinak, a Withings Smart Body Analyzer és a sok más, az átlagember számára elérhetetlen, és egyben teljesen felfoghatatlan funkciójú készülék a maga nemében a legmagasabb technikai minőséget képviseli, és persze kellőképpen drága is.

Miközben tettetett érdeklődéssel hallgattam, ahogy Miklós a legújabb, és persze a legdrágább technikai eszközökről locsog, mint már oly sokszor, most is elgondolkodtam azon, vajon milyen nyomot hagy majd maga után - marad-e bármi is ezután az önelégült fasz után, ami előtt érdemes lenne az utókornak kalapot emelni és együgyűen hajlongani. Abban biztos voltam, hogy az enyémnél drágább, és nyilván jobb minőségű felvételeket készítő fényképezőgépének

12