Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat

szét. Európában nem csak a nemzedéknek, a földrésznek sincs közös ihlete többé”35 - nyugtázza rezignál tan, miközben a háborús traumából eszmélő országokat járva mindenütt korábbi diagnózisát látja beigazolódni. „Európának ma is vannak nagy írói, művészei és tudósai, de nincs egységes szellemi élete. [...] Európa szellemi képlete ma nem az öntudatos irodalmi, művészi vagy tudományos erők összjátékának következménye, mint volt még az elmúlt században is: magányos alkotótehetségek viaskodnak mindenfelé, keresik az igazság és a szép kifejezésének új módszereit" - állapította meg három évvel korábban Ortega y Gassetre hivatkozva, Ihlet és nemzedék (1943) címmel megtartott akadémiai székfoglaló beszédében.36 A kontinens arcvesztéséért és az európai műveltség válságáért akkor egyértelműen a szellemi szabadság hiányát és a humánum megrendülését tette felelőssé: „Korokban, melyek szükségből vagy a száj as önkény parancsára ez eszméket megtagadják, rövidzárlat következik be a szellemi életben, a gondolkozás láthatára elsötétül” - jelentette ki, félreérthetetlenül célozva kora totalitárius rendszereire.37 Útja során azonban tapasztalnia kell, hogy a háború végét és a fasisztoid önkényuralmak bukását követően elmaradt a megtisztító, szellemi ihletet adó katarzis. Európa népei erkölcsileg megrendülve, anyagilag és szellemileg egyaránt elszegényedve kerültek ki a háború pusztításából. A kontinens politikai és szellemi elitje a saját felelősségével való szembenézés helyett nemzeti féltékenységek vagy pártérdekek korlátái mögé zárkózik, ami továbbra is gátolja a szabad gondolkodást, valamint az alkotó elmék közti, nemzetek és világnézetek feletti eszmecserét: „bénít a szabad gondolatközlés hiánya; minden szabad gondolaton ólomsúly tehénkedik, világszerte... (...) Ezt a súlyt a fasiszták kezdték a világban a gondolatra ólmozni; s ma sem oldották fel, sehol, ott sem, ahol nem volt fasizmus. Zürichben vagy Párizsban éppen olyan kevéssé lehet »szabadon« gondolkozni, mint akárhol Európában; a különbség mindössze annyi, ha mégis megkísérli valaki, hogy minden délkörön belül mások a következmények... "38 Az utazó mindenütt az európai élet „amerikanizálódását", a fogyasztói szemlélet terjedését tapasztalja. A tömegérzelmekre ható politikai eszmék, az ipari termelés minden korábbit meghaladó kapacitásbővülése és a háború értékromboló hatásai együttesen felgyorsították a társadalmak kulturális kiegyenlítődésének folyamatát, ami az egyéni gondolat és az alkotó tevékenység leértékelődését, s ennek nyomán a szellemi színvonal általános csökkenését eredményezi. „Az olasz kiadó, akivel beszélgetek, hümmögve bizonygatja, hogy a közönség másodszor cserélődik egy emberöltő alatt Itáliában; s az új közönségnek még sokáig nem kell más, csak egyfajta amerikai moziromantika; s az új közönség parvenü-rétege színházzal, irodalommal még egyszer eljátszatja a múltat, azt, amiről csak hallott, mikor még a kakasülőre sem futotta neki... "39 A háború utáni új világban a szellemi javak is fogyasztási cikként jelennek meg: „Az irodalom meghalt, éljen a könyv termelés" - foglalja össze aforisztikusan észrevételeit.40 Párizsi irodalmi felfedezései, Charles du Bos, Gide, Valéry könyvei a tegnap Franciaországának emlékét őrzik; a jelen szellemi munkásaira azonban mindenütt a piac törvényei nehezednek: „El kell fordulni a világtól, költők; el kell fordulni, eltakarni arcotok, befelé nézni, ha szolgálni akarjátok; mert máskülönben csak kiszolgáljátok."41

35 Uo., 110-111.

36 Márai Sándor: Ihlet és nemzedék. In: M. S.: Ihlet és nemzedék. Budapest, 1992, Akadémiai - Helikon, 21.

37 Uo., 22-23.

38 Márai: Európa elrablása, 125.

39 Uo., 44.

40 Uo., 81.

41 Uo., 23. [Kiemelések a szerzőtől.]

98