Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

birtokra járt napszámoskodni. Ezek mind kiváló minőségű fekete öntvényföldek voltak. A lakosság kb. fele törpebirtokos volt, és sokaknak volt a szántók, legelők mellett szőlőjük is.

Mint az egész magyarság a 2. világháború előtt, nagy nyomorúságban éltek itt is az emberek, s a világháború időszaka még inkább rontotta a helyzetet. A szovjet csapatok 1944 végén jöttek be, de az egész országban ismert kegyetlenkedések és erőszakosságok nálunk nemigen fordultak elő, pedig egy időre megállt nálunk a front - készültek a dunaföldvári áttörésre, ami mindkét oldalon sok áldozatot követelt. Saját példánkra is hivatkozhatom, ugyanis hozzánk egy tiszt és tiszti szolgája kvártélyozott be. Nemhogy nem lett bajuk anyáméknak, és nagyanyámnak se, de a tiszti szolgához, akit Ivánnak hívtak, érdekes történetek kapcsolódnak. Nagyon fiatal volt, és azt magyarázta, hogy árva gyerek, otthon senkije sincsen, s amit lehetett, segített nagyapámnak: fát vágott, fűtött, velem foglalkozott. Nagymamámat mamkának, nagyapámat papkának hívta, s magyarázta, hogyha vége lesz a háborúnak, és életben marad, visszajön hozzánk, és a mi gyerekünk lesz. (Nagybátyám is ilyen korú lehetett, de ő a másik oldalon harcolt.) Aztán mikor megindult a front, Iván a menetoszlopban vagy két kilométeren, egész a csatornákig vitt ölében engem, anyám meg kétségbeesve futott mellettük, míg végre visszaadott neki.

Az ország, s így Akasztó történetében is azonban minden eddiginél nagyobb lett a szegénység, nyomorúság és kiszolgáltatottság, amikor a kommunisták, orosz segédlettel, uralomra jutottak, s elkezdődött a Rákosi-uralom, a terror. Ezzel együtt a lakosság szegényebb részéből 1950-ig három tszcs is alakult, de csak vergődtek, mint a kuláklistákkal, padlássöpréssel tönkretett egyéni gazdák. 1952-ben azonban életfordító, nagy esemény is történt: bevezették a faluban a villanyt. Ez a mi családunkra is nagyon kihatott, mert petróleumlámpa helyett anyám is jó világításban dolgozhatott éjfélekig is. És a legtöbb házban megjelentek az úgynevezett néprádiók, amin egy kattintással lehetett kapcsolni a Kossuth és Petőfi adót. Innen értesültünk például az 56-os forradalomról, majd szabadságharcról is. Hallottuk a robbanásokat és géppisztolysorozatokat, legelőbb a Rádió ostromát, s felbolydult állapotban volt az egész lakosság. S nekünk, gyerekeknek nem volt tanítás. Ezzel együtt Akasztón ezek a felkavaró, örömteli napok vér nélkül zajlottak, pár jómadár idejében meglógott, a vörös csillagok leverődtek, s a legjelentősebb az volt, hogy a tanácsházán a legvérmesebbek az udvarra szórták s égetni próbálták a sanyargató adópapírokat, de a felfordulásban persze sok fontos irat is megsemmisült. Legemlékezetesebb egy gyönyörű vasárnapon a népgyűlés a papkertben. Elhangzott a himnusz és néhány beszéd, mikor megérkezett Solt irányából öt katona. Bekapcsolódtak az ünnepségbe, a tiszt — mert egyikük tiszt volt - nagy pátosszal ecsetelte, hogy folyik a vér a pesti utcákon, de a katonaság - ők is - a forradalmárok mellé álltak, s szenvedélyesen mutatta, hogy hogyan tépte le a válláról a csillagos rangjelzést. Nyomatékül a kiskatonák sortüzet adtak, s nagy volt a boldogság. Az ünnepély végén a jó akasztói magyarok szinte versenyeztek, hogy melyikükhöz menjenek a „hősök" vasárnapi ebédre. (Aztán egy hét múlva, mikor „újra bejöttek" az oroszok, mit ad Isten: Kiskőrös felől a már deres kövesúton megjelent ugyanaz az öt katona.

67