Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Kiss Anna: A kép-író dicsérete (vers)

Kiss Anna

A kép-író dicsérete

Saját világa van, határa nélkül, szüntelen egy másba-tűnésben, kígyója, madara, hátasa, való vagy sem, egymásba tűnik. Forma formába, szín a színbe, való álmokba, a lények határa bizonytalan, a dolgoké! Isten más léptéke sejlik bennük, s nyugtalanít, mint gyermeket az ujjai közül elfolyó víz,

mi megfoghatatlan.

Nem hagyományok nélküli.

Ki az uráli, kelta bronzok, magyar s más néphitek szellemvilágát ismeri, otthonosabb Keresztes Dóra világában,

a semmiben lebegő holddal,

megnyergelt kecskével,

bikán kapaszkodó táltossal,

oltárszélről másik oltárszélre futkosó csibékkel,

maga teremtette szellemalakokkal fotózott személye körül.

Utal valahol borgesi sorokra, a világegyetem természetéről, melyek szerint az: „nem

47