Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Zelei Miklós: Vendégség (Kamarafulladás egy nyílásban)
Sacika: — Naná! Machináss: — Az illegális találkozókra olykor rendkívül csinos elvtársnők érkeztek. Sacika forog, illeged magát. Machináss: - A konspiráció szigorú szabályai miatt azonban nem történhetett soha semmi, de az ember legalább utánuk nézett. Érdekes. A János sose. Sacika: — És ha parancsot kapnál rám? Bejutok a parlamentbe, és én leszek a főnök! Szerintem az teljesen jó a népnek, ha egy politikusnak még vannak erotikus álmai. Mit gondolsz, Machináss? Ez a Döme szokta meztelenül fényképezni a feleségét? Machináss zsebre teszi a fényképezőgépet: - Szerintem nem. Nem tudok erről. Sacika: — Nézzük meg, milyen fehérneműt hord a Zsófi! Machináss: - Még nem láttad? Sacika: - És te? (Rohan, nyitogatja a szekrényajtókat.) Itt vannak! Nézd csak! (Dobálja őket kifelé.) Vaslánccal bőrbugyi? Korbács? Nem itt tartja! De ezek már mégse olyan marxista bugyik, mint tíz meg húsz éve. Formagazdag készlet, változatos színvilág. Fekete, sárga, csipkés, fodros. Francia! Machináss: - Hú, a Mária Valérián... Sacika: - Hol? Machináss: - József Attila lakótelep. A Mária Valéria helyére épült. Kilenc kér. Az is. Nyomor a köbön, hatalmas dobozváros a Horthy-fasizmus idején. Tiszta Dél-Amerika. Ott laktak apuék gyerekkorukban. Egy nagy fadobozban. A bátyja, Lajos bácsi ott kapott aztán igazi lakást, apu eljött, a többi testvérnek hamar kampec. Kamaszkoromban két évig ott laktam Lajos bácsinál. A szüleim nem bírtak velem. Link csavargó, utcakölyök voltam. A nagybátyám meg, majd ő megnevel! Sikerült is. Sok sallert kaptam tőle, de aztán mindig beszélgettünk tovább a világ dolgairól. Sacika: - Nézd, már tangója is van. Machináss: - Vedd föl! Sacika: — Kicsi. Nekem nincs olyan nyivászta seggem, mint a Zsófinak. Sacika: — Néha azért ott is kapuzárás után mentem haza. Egyszer nem a házmester nyitott, hanem a lánya, Rézi. Állati jó csaj volt. Babydollban! De olyan tölgyfából faragott, hidegháborús babydollt képzelj. Viszont tök átlátszót. Én iszonyatos link állat voltam, de olvastam, művelődtem, könyv mindig volt nálam. Rézike is igyekezett, persze. O is művelt és olvasott! Rám mosolyog a kapuban, én benyomom a villanyt, hogy jobban lássak. Rézi meg azt mondja affektálva, ne haragudj, Peti, de már inkognitóban vagyok. Mire én: neglizsében. Mire ő: nem. Csak inkognitóban! Sacika: — Micsoda inkognitós darab! (Meglenget egy keskenyített szabású, fekete masnis, piros bugyit. A többit közben mindenfelé szétdobálta a lakásban. Melltartókat is.) Machináss: - Az inkognito miatt is kaptam egy hatalmas fülest. Lajos bácsi: hogy nincs jogod kiröhögni! Ok sokkal nehezebb helyzetben élnek, mint mi. Tiszteld a Rézit, hogy eljutott odáig, hogy tudja, vannak idegen szavak! És tud kettőt. Na bazd meg. (Telitölti a poharakat.) A proletár öntudatra! 44
