Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Zelei Miklós: Vendégség (Kamarafulladás egy nyílásban)
Machináss: - Jártál oda is. Nemcsak a vas-műszakiba. Sacika: - Nagyanyám vitt el. Nagymisére. Minden vasárnap. Machináss: — Na, Sacikám, én megkeresztelve se vagyok. Biztosan állok a talpamon. Sacika: - Irigyellek, Machináss. Machináss: - Egészen pontosan katolikus nem vagyok. Ez a vallásom. Apu is, anyu is még katolikusnak született. De volt erejük szakítani ezekkel a népellenes izékkel meg a sunyi papokkal. Hát nem őszinték. Sacika: - Itt is van... (Fejével odabök a falon függő feszületre.) Machináss: - Majd leszedjük ezt is. Már figyelmeztettem Dömét, hogy modernizálódjon. Ideje. De csak mosolygott titokzatosan. Sacika: - Azt nagyon tud. Mosolyogni. Machináss: - Már mondta azt is, hogy ő megtérít engem. Imádkozik értem... Be akart szervezni! O legalább őszinte. De a többiek? Az ifjúságot is hazudozásra buzdítják. Sunnyogásra isten nevében. Az egyik pap, káplán úr volt, akire a tiltott hitoktatást rábizonyítottam, azzal hülyítette a szerencsétlen gimnazista gyerekeket, lányokat is, hogy (Utánozza.) nehéz körülmények között, gyermekem, elegendő, ha lelkedben őrződ az urat. Megvan a magnófölvétel! Ha egy templom előtt elmész, és veled vannak olyan osztálytársaid, akik besúgnának, elegendő, ha gondolatban vetsz keresztet és magadban mondasz fohászt. Ne akadályozzák meg a továbbtanulásodat. De engem nem basznak át. Lehallgatom az atyaistent is, naná. Megtanultam, hogy kell ezekkel bánni. Nem lesznek a holttesten külerőszaki behatás nyomai... Sacika: - Hogy? Machináss: — Úgy. Hogy sértetlen marad a kültakaró... Sértetlen bőrfelület, ép csontváz esetében sem lehetetlenek a kellő halálos sérülések. Odabent, a testüregekben. Ahogy a debreceni matematikus úrral történt tiszta véletlenül. Magabiztos volt az is. De letörtük a szarvait. Pontosabban a májait. Vagy abból csak egy van! Sacika: - A vese a kettő. Machináss: - A köröm meg tíz. Akkor azt az egy máját... Behívatták a kedves tanár urat, türelmesen, többször is, és teljesen jóindulatúan felhívták a figyelmét, ne szervezzen bibliaolvasó kört az egyetemen, amit már megszervezett, oszlassa föl. De csak mosolygott titokzatosan, és folytatólagosan elkövette. Sacika: - Ezek mind mosolyognak. Machináss: - Hát egyszer mi is csak elveszítjük a türelmünket. Sacika: - Az se végtelen. Meddig köteles tűrni a froclizást a hatalom? Machináss: - Szépen bekérették újra a drágalátos tanár urat. Jött is. Vigyorgott, köszöngetett. Még a kabátját se akarta levetni. Sacika: - Szeretik magukon hagyni... Machináss: - Májdiéta! Gyerünk. Meztelenre vetkőztették, óvatosan, nehogy megsérüljön, hanyatt fektették az íróasztalon, kispárnát helyeztek a májára, arra az egyre, és adjad neki, gumibottal vagy öten. Szétverték a máját. Ez már a tied. Sacika: - És nem látszott semmi se! 37
