Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Zelei Miklós: Vendégség (Kamarafulladás egy nyílásban)
Rájöttek, és visszacserélték a levelüket. Ezen röhögött az egész város. De én veled teljesen magabiztos vagyok, Machináss. (Odarohan az egyik székhez, a rajta helyet foglaló nézőtől nem túl udvariasan elnézést kér, a szék ülőlapja alól kiveszi az oda rejtett, kemény fedeles füzetet.) Napló! Machináss: - Ezt nem tudtam! Nem szeretem a meglepetéseket. Hogy naplót vezet. Bassza meg. De az ember sose lehet elég szisztematikus. Az egyik adatsor a leggyakrabban kiadja a másikat. Most nem jött össze. Hol találtad? Sacika miközben lapozgatja, olvassa: - Annak a széknek az ülőlapja alatt. Machináss alaposan szemügyre veszi az ott ülő nézőt: - Ő segített rejtegetni? Sacika közben olvassa a naplót: - Benne vagyok! Machináss: - Dicsér!... Sacika: — Nem dicsér. Észrevette. Machináss: - Hogy? Sacika: - Franc!... Itt voltam az első adventi gyertya meggyújtásakor. Döme íróasztaláról elvittem egy dokumentumot. Több példány volt belőle. Fénymásolatok. Nem hittem, hogy szám szerint tudja! Machináss: - Mutasd! Sacika: — Te! Itt van lehallgató. Machináss: - Süket. Most teszek bele új aksit. (Megmutatja.) Csúcstechnika. Mielőtt elmegyünk. (Olvassa és fényképezi a naplót.) Dekonspirálódtál, Sacika. Sacika: - Most mi lesz? Machináss: - Titokban tartjuk. (Fényképezi a napló oldalait.) Sacika: - Akkor miért fényképezed? Machináss: - Nekem mindent kell tudni. És számon kell tartanom. Sacika: - Zsarolni fogsz? Machináss: - Naná. (Elvigyorodik.) Téged? Soha. De a közös tudás, valami, amit csak mi ketten tudunk, még szorosabban összefon minket. Sacika: - Hárman tudjuk. Machináss: - Na, ez a baj. Hogy négyen, mert a felesége is. Meg még akinek Döme elmondja. Óvatosan Sacikával! És részletesen el fogja mondani, hogy mi történt. Mit fújtál meg. Mi volt a tartalma... (Körülnéz, egy régi füzetet zsebre gyűr.) Akkor ezt most bevonjuk. Sacika: - Mi az? Machináss: - Semmi. Tök érdektelen. Egy altiszt naplója a szovjet frontról. Ilyenek vannak benne: megvan nekem a partizánom. Pénzt váltunk, csereberélünk. Amikor hátrafelé, nyugatabbra jön a front, a rubel az erősebb. Amikor sikerül visszatolni keletre, a német márka megy föl. A partizánom meg vár engem az erdőszélen, és mén a bolt. De a magyar pengő nem köll néki. Ezeket a baromságokat akarják közölni. Múltunk fehér foltjai... Sacika: — A szívem szakad. Machináss: - Kibeszélés... Marhák. Sacika: - És? Machináss: - Ez múzeumi példány. Egy barátja az igazgató. Épületből kivinni tilos. Most, az ünnepek alatt kéne vissza... származtatnia! De elvesztette. Sacika: - Ah, minő balszerencse. 32
